Kevés a pilóta: Börgönd lehet a megoldás?

„A repülőgép alatt a dombok már belevájták árnyékuk barázdáit az alkony aranyába. A síkok fényleni kezdtek, apadhatatlan fénnyel (…). És Fabien, a pilóta, aki a patagóniai postát hozta Délről Buenos Aires felé, úgy vette észre az este közeledését, ahogyan egy kikötő vize: a tiszta nyugalomból, a békés felhők alig látható, könnyű redőiből. Végtelen, boldog öbölbe lépett.” E sorokkal kezdődik Saint-Exupéry Éjszakai repülés című könyve, amely talán a legszebb mű, amit a repülésről valaha olvastam. Az idősebbek között sokan vannak még, akik egész életüket e tevékenységre tették fel, és el sem tudják képzelni az életüket reptér, kerozinszag, légcsavarszél nélkül. Évtizedekig az egyik legirigyeltebb foglalkozásnak számított pilótának lenni, aligha volt nagyobb büszkeség annál, mint szárnyas jelvényt viselni. Ez azonban ma már nincs így, valami végképp elveszni látszik.  

– Nemcsak pilótákból, de műszakiakból is nagy a hiány – mondta Szilády Dezső, a börgöndi repülőteret üzemeltető Albatrosz Repülő Egyesület elnöke. – Van, aki üzemeltet, van, aki repül, de egyikből sincs elég. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem képzésén olyan kevesen végeznek, hogy a létszám nem tudja a felmerülő igényeket kielégíteni.  

Húsz év után, 2017-ben indult újra a katonai pilótaképzés Magyarországon, amit már akkor is a leszerelő hadipilóták pótlása, illetve az új repülőeszközök hadrendbe állítása tett szükségessé. A négyéves képzés után a hallgatók vadász, szállítógép- és helikopterpilótává válhatnak. Két év után, az általános tanulmányokat követően Szolnokon kapnak gyakorlati képzést a hallgatók, ahol 220 órás repülési tapasztalatot szereznek a diploma megszerzéséig. Amennyiben a leendő repülőtisztek leteszik a szükséges vizsgákat – például megtanulnak műrepülni is –, csatlakozhatnak a kanadai kiképző programhoz.  

– Kedden, Székesfehérváron a honvédelmi miniszter is beszélt arról, hogy érkeznek az új, korszerű légijárművek, a repülőgépek és a helikopterek. Ezzel ellentétesen azonban nagyon sok katonapilóta nyugdíjba vonul, mert eléri azt a korhatárt, amely után fizikailag már nem terhelhető, nem repülhet tovább. Azaz jelenleg a légierő nem rendelkezik megfelelő számú pilótával, és ez aktuális probléma. Mivel ez nemzetbiztonsági kérdés, részletesebb adatokat és számokat ne is várjunk erről. Egy a lényeg, sürgősen meg kell oldani a katonai pilóták utánpótlását.

És ezen a ponton „jön a képbe” a börgöndi repülőtér.  

– Az Albatrosz Repülő Egyesület a Honvédelmi Sportszövetséggel együttműködve negyedik éve szervez kadét táborokat leendő pilóták számára, ezek célja a fiatalok pályára irányítása – folytatta Szilády Dezső. – Nagyon fontos, és az elmúlt időszak tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy a 18-20 éves korú fiatalokat már nem lehet eléggé motiválni, vagy ha mégis, akkor csak nagyon kis hatékonysággal tehető ez meg. Azonban a 14 éves korukban „megfogott” fiatalokból, akik részt vesznek a börgöndi programon, eljönnek egy repülőtáborba és később elkezdenek egy vitorlázó képzést, sok esetben nagyon jó katonai pilóta válik. Elég megnézni a jelenleg aktív állományt a honvédség légierejénél: kilencven százalékuk valamelyik magyarországi sportreptéren, tizenévesen szállt fel először. Ezért van szükség már idejében elkezdeni a kiválasztást, és ennek érdekében korábban két kiképzőközpontot jelöltek ki: a keleti országrészben Szolnok-Szandaszőlőst, a nyugati országrészben pedig Börgöndöt.  

Az Albatrosz Repülő Egyesület erre a feladatra készülve tavaly egy új, korszerű hangárépületet emelt, ott lenne a képzési célt szolgáló repülőgépek tárolásának a helyszíne.  

– Tudjuk biztosítani a repteret, amit mi üzemeltetünk, valamint az oktatói állományt: olyan szakembereket, akik képesek és hajlandók vállalni a fiatalokkal való foglalkozás feladatát. A börgöndi repülőtéren egyébként komoly repülőgép-restaurálási munkálatok is folynak. Jelenleg négy légieszköz készül, rövidesen pedig kapunk egy Mi-2-es helikoptert, és azzal minden olyan gép rendelkezésünkre áll majd, amely az utóbbi évtizedekben a légibázison teljesített szolgálatot. Ennek azért van jelentősége, mert a fiatalokat bevonjuk a gépek restaurálásába: szerelnek, konzerválnak, festéket marnak, kiállítható állapotba hozzák a légieszközöket. Márpedig sokuknak éppen ez a tevékenység hozza meg a kedvét ahhoz, hogy végül repülőmérnöki képzésre, vagy pilótának jelentkezzenek. Az a műszaki ember, aki szabadidejében sportrepülő marad, egészen másként látja a mérnöki munkát, de ez fordítva is igaz. A fiatalokat el tudjuk juttatni akár egészen a motoros repülő alapképzésig, s akkor mire 18 évesek lesznek, már jó pár évet eltöltenek repülőtéren, szakszolgálati engedélyük van és azzal kerülnek az egyetemre, katonai pályára. Ez komoly előny, felbecsülhetetlen érték.    

De a szervezet vezetője elismerte, mindehhez jelenleg még nincs meg minden Börgöndön, ami hiányzik, arról tárgyalnak, egyeztetnek.

– A repülőtér nagyobb volumenű fejlesztése jelenleg még csak tervezési szakaszában tart, ám a pilótaképzés sürgető feladat. Egy olyan központot kellene megvalósítani, amely a reptér későbbi idejében is képes kiszolgáló épületként működni, a növendékeknek étkezést, szállást, oktatótermet biztosít. Ez az infrastruktúra jelenleg még hiányzik Börgöndről, ezért több minisztériummal is tárgyalunk, hogy a nagy projektből, mintegy „előre hozva” egy ilyen objektumot megvalósíthassunk, legkésőbb már a jövő évben. Annyit tudunk, hogy a kezdeményezésre  a Honvédelmi Minisztérium kedvezően reagált.  

Megjegyeztem Szilády Dezsőnek, hogy azt hinnénk, minden harmadik fiatalember pilóta akar lenni, mint volt ez apáink idejében. Én magam több fantasztikus életútról írtam, amit a repülés olthatatlan lánggal való szeretete alapozott meg. Pilótákról, akik a levegőben váltak hősökké. Legutóbb éppen Födő-Vargek Lajos története volt ilyen, aki több háborúban pilótaként vett részt, majd 1987-ben egyedül átrepülte egy sportgéppel az Atlanti-óceánt. Vajon miért nem érdekli a mai fiatalokat jobban a repülés?

– A határok és a lehetőségek szélesre nyíltak, viszont aki repülni akar, annak sok mindenről le kell mondania: egészségesen kell élnie, tanulnia kell, bizonyos fokú áldozatot szükséges meghoznia ahhoz, hogy ezen a pályán előre jusson – vélekedett Szilády. – A fiatalok nagy része ma már nem szívesen hoz áldozatot, szeretne inkább kényelmesen élni és szórakozni: a kétféle életmód pedig nem mindig fér meg egymás mellett. Jellemző, hogy egy 18-20 éves korú fiatalt, aki egyetemre jelentkezne, már nem lehet elcsábítani a repülés varázsával, ám egy 14 éves gyerek még motiválható, mert élményekre vágyik. Azt látjuk, ez a választóvonal, ezért kell a fiatalabbakat „megfogni” a repülés, a légierő számára. Szükséges lenne – és erről Szalay-Bobrovniczy Kristóf honvédelmi miniszter is beszélt Székesfehérváron –, a társadalomnak különböző előnyökkel, juttatásokkal megbecsülnie azokat, akik a haza védelmét választják hivatásul. A mi esetünkben az volna célravezető, hogy ha egy fiatal a képzésünkre jelentkezik, a szabadidejét a reptéren tölti, nem pedig a Balatonon vagy más nyaralóhelyen, az kapjon plusz pontokat az egyetemi felvételnél. Nekik ugyanis már nem kell elmagyarázni, mi az az iskolakör, a botkormány, hol van a csűrő. Ez többlet motiváció lehet a fiatalok számára annak érdekében, hogy végig járják ezt a nem könnyű utat.  

Szilády Dezső hozzátette, az utolsó órában vagyunk, hiszen öregszik az oktatói állomány, rövidesen nem lesz már olyan szakember, aki el tudná végezni a fiatalok felkészítését, a repülőterek fenntartását. Ennek oka, hogy „legalább húsz éves lyuk van a rendszerben”, túlságosan hosszú időre támogatás és finanszírozás nélkül maradtak a repüléssel foglalkozó egyesületek, légibázisok. Folyamatos volt a vagyonfelélés, gyakori a megszűnés, mára csak a hozzájuk hasonló utolsó mohikánok maradtak, akik szenvedélyből vállalják a repülőtér fenntartásának nem kevés költségét és az ehhez szükséges sok-sok önkéntes munkaóra vállalását. Ha ők feladják, senki nem lesz, aki a helyükbe lépjen.