Ünneplőbe öltöztek a ráckeresztúriak a Hősök kertjében

Nyolcágra sütött a nap. Fiatalok és idősebbek ünneplőbe öltöztek, kokárdát tűztek a kabátjukra, és a Hősök kertjében álló emlékműnél gyülekeztek. A zászlórúdon lobogó nemzetiszínű trikolórba bele-belekapott a játékosan fújdogáló szél. A fű között egyelőre még bátortalanul nyíló sárga-kék virágok várakozva figyelték, miként emlékeznek a helyiek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulójára. 

    A Ráckeresztúri Mosoly Óvoda Napsugár csoportjának tagjai versekkel, énekekkel és tánccal készültek, Baksáné Rókás Mónika óvodapedagógus vezetésével. A Petőfi Sándor Általános Iskola tanulói a forradalmi eseményeket idézték föl, elhangzott a Nemzeti dal és a Mit kíván a magyar nemzet című kiáltványban megfogalmazott tizenkét pont is, majd a Kiss Kata Zenekar Magyar vagyok című szerzeményét adták elő a gyerekek. A második, harmadik és hatodik osztályos diákok ünnepi műsorát Drozdikné Nagy Ágnes Tünde tanító rendezte.

    Szabó József önkormányzati képviselő ünnepi beszédében fölelevenítette a 175 évvel ezelőtt történteket, és hangsúlyozta, csak úgy lehet eredményeket elérni és tetteket véghezvinni, ha a jobbító szándék mögé állva összefogunk, és annak véghezvitelére egységesek vagyunk. Tanulnunk kell őseinktől, elszántságot és elhivatottságot egyaránt, és tanulnunk kell a múlt buktatóiból is. Őt Balogh Péterné követte, aki egy Bartók Béla által gyűjtött 1848-as népdalt énekelt nagy átéléssel: „Áldja meg az Isten azt az édesanyát, aki katonának neveli a fiát”.

    A megemlékezés után a helyi önkormányzat, az iskola, óvoda, több civil szervezet képviselői és iskolások, magánszemélyek koszorúkat, virágokat, mécseseket helyeztek el az emlékműnél.