Szívszorító történet: elromlott az úrhidai mozgássérült lány kerekesszéke, de hamar jött az önzetlen segítség

A közösségi oldalon kért segítséget Tünde az egyik kedves ismerősének. Az illető lánya mozgássérült és gyakorlatilag egy kerekesszékkel tud csak közlekedni. Pontosabban az édesapja viszi őt kezelésekre, fejlesztésekre, ám ehhez létszükséglet számukra a működő kerekesszék. Annak viszont a kerekei elkoptak, s a mai világban egy külső gumiköpeny és egy belső tömlő már nem is olyan olcsó „mulatság”.  Éppen ezért kért segítséget a facebookon Tünde: hátha valaki tud szerezni 24/3 nyolcados gumit a rászoruló családnak.

Nem kellett sokat várni a bejegyzést követően, ugyanis még aznap jelentkezett a Szabadbattyánban kerékpárszervízt működtető Lendvai György, s ingyen felajánlotta a kerekesszék megjavításához szükséges eszközöket, gumikat, mindent, hogy a segédeszköz újra működhessen.

A gumik meg is érkeztek a rászoruló családhoz, ahol az édesapa egyből nekiállt használható állapotba hozni a járgányt. Mint a feolnak elmondta, teljes felújítást tervez, kedden szép fehérre le is festette a kerekesszéket, s már a gumik is a helyükre kerültek.

- Több helyen is próbálkoztam gumit venni a székre, de például a gyógyászati segédeszközöket árusító boltban eleve azt mondták, hogy a korszerű kerekesszékeken tömör gumik vannak, és ők csak ilyet forgalmaznak. Sajnos máshol sem jártam nagyobb szerencsével, nem tudtak segíteni – mondta az édesapa, akitől megtudtuk, a lánya mozgatásához óriási szüksége van a kerekesszékre, de hála Lendvai Györgynek, a problémájuk most végre megoldódik.

- Úgy gondolom, semmi extrát nem tettem. Segítettem egy olyan édesapának, akit nem ismerek, de gondolom, hogy egy kerekesszékes gyermekkel nem egyszerű a mai világban. Nem ők voltak az elsők és nem  is az utolsók, akiknek segíteni fogok – mondta a feol kérdésére a kerékpárszervíz tulajdonosa, majd így folytatta: - A közösségi oldalon sokan írták, hogy jó ember vagyok. Nem vagyok jó, csak szeretnék az lenni, és ha sikerült, akkor annak maradni. Nem érzem hőstettnek a cselekedetet, csak mert " lehajoltam" egy emberhez és a hóna alá nyúltam, hogy segítsek egy kicsivel is feljebb emelkedni.  Úgy gondolom, hogy ha a napi jó cselekedet része az életemnek, akkor mások is felfigyelnek rá és mint afféle láncreakció működhetne a világ. Csak egy apró gesztus a másik felé... beengedem a parkolóba, és majd én keresek másik helyet, mert épp nem sietek, vagy csak előre engedni a lépcsőn, a buszon stb. Nem olyan nagy feladat ez, hogy mások is ne tudnák megtenni, csak tanítani kell az embereket újra...