Jó reggelt, Fejér vármegye!

Sportolóként mindig sokat versenyeztem a csapattársaimmal, akiket a pályán kívül a barátomnak hívtam. Akikkel együtt hajtottuk az álmainkat, dolgoztunk a sikerért, miközben lemondtuk az átlagos gyermekek életéről. Amikor eldördült a rajtpisztoly ellenfelek lettünk, de sosem ellenségek. Valaki mindig győzött, míg más veszített. Néha egy tizedmásodperc döntött, máskor több méter. De ami a legfontosabb, hogy mindig örültünk a másik sikerének, mert egy csapat voltunk. A munkát mindenki beletette, de a végén a legjobb győzött mindig. Lehet néha kicsit tovább maradt a pályán, több feladatot végzett, vagy éppen szívét-lelkét is beletette a futamba. Ilyenkor pedig nem irigykedni kell, hanem örülni a társunk sikerének és követni a példáját, hogy legközelebb mi lehessünk a bajnokok!