Csakis vészhelyzet esetén vihetik el a csákvári Csíkvarsai-rét vizét

– Az évszázad, de az is lehet, hogy az évezred egyik legnagyobb aszályán vagyunk túl, 1863-ban volt utoljára ehhez fogható szárazság az országban, amikor – úgy mondják – az alföldi dinnye ára a lóéval vetekedett. Az időjárás azóta sokkal szélsőségesebb lett. Megmutatkozik ez abban is, hogy kevesebb az esős napok száma, amikor viszont esik, egyszerre akár több hónap csapadékmennyisége lehullhat – kezdte Viszló, majd hozzátette: a természetben minden mindennel összefügg.

A rét vize nem haszontalan

A Pro-Vértes tulajdonában álló Csíkvarsai-rét – közvetlen környezetével együtt 870 hektár – egyfelől vizes élőhely, másfelől vésztározó, ahol nagyobb mennyiségű – például a 2019-es csákvári villámárvíz során leesett 3 millió köbméter – víz szétterül, majd onnan a Velencei-tóba folyik tovább. A réten keresztül húzódik három „köldökzsinór” – a Császár-patak, a Császárvíz övárok és a Kenderesi árok –, amelyek levezetik a településről a csapadékvizet. Ezek egyben azok a vízgyűjtők is, amelyeken keresztül a víz a környékről a Velencei-tóba jut. Amikor ezeken túl sok víz folyik le – ide csatlakozik még két árok –, ideiglenes kiöntések keletkeznek a Csíkvarsai-réten. Ez azonban néhány nap alatt lehúzódik. – Erre mondták most legutóbb, hogy ezt a sok „haszontalan” vizet fel lehet használni a Velencei-tó vízpótlásához. Ám ez a víz az itteni élővilág egyik alapja.

A leesett esővíznek is van tulajdonosa

– Mint megtudtam, a vizet nem lehet „csak úgy” elvenni valakitől! A vízgazdálkodási törvény egyik paragrafusa kimondja, hogy az ingatlan határain belül keletkező és ott befogadóba torkolló vízfolyások, illetve az ingatlanra lehulló és az ingatlanon maradó csapadékvíz az ingatlan tulajdonosának a tulajdonát képezik. 

Szintén a vízgazdálkodási törvény határozza meg a vízigények kielégítésének sorrendjét is. Ennek értelmében a víz első körben létfenntartási ivó- és közegészségügyi, katasztrófa-elhárítási célokra használható fel. A gazdasági, illetve a rekreációs célok – így a fürdés, üdülés, a vízisportok, az idegenforgalom – csak a természetvédelmi célok után következnek. A törvény azt is kimondja, hogy ha a vízhasználat korlátozása szükségessé válik, a korlátozás sorrendje a meghatározott kielégítési sorrend fordítottja. Vagyis első körben a rekreációs célokat kell beáldozni. 

A gazdasági érdek nem lehet fontosabb

– tette hozzá Viszló, aki kitért arra is, hogy amennyiben a Velencei-tavat nem idegenforgalmi szempontból nézzük, hanem mint Magyarország harmadik legnagyobb vízfelületét, elmondható, a tó ökoszisztémája 80 centiméteres vízmagasságnál is működik, nincs szó ökológiai katasztrófáról. És azt se felejtsük – hangsúlyozta a természetvédő –, hogy a Velencei-tó egy szélsőséges vízjárású tó, ami többször is kiszáradt már az idők folyamán, vagyis el kell fogadni, hogy így működik! Hozzátette, az nem megoldás, hogy az egyik természetvédelmi területet azért tesszük tönkre, hogy egy másikat megpróbáljunk – leginkább a turisztikai bevételek kiesésétől – megmenteni! – A lokálpatriotizmust persze értem, de csak addig, ameddig az én lokálpatriotizmusomba nem gázolnak bele – fogalmazott.

Mint kiderült, az egyelten eset, ami indokolná a Csíkvarsai-rét lecsapolását, egy vízügyi szempontól komoly veszélyhelyzet lenne, ám erről nincs szó! A rét vízszintje nem veszélyezteti a települést, ezt a vízügyi szakemberek is megerősítették. Ám a Velencei-tó jövőjére nézve is fontos lenne a kiegyensúlyozott vízháztartás, a megfelelő klímastratégia, amiről korábban itt írtunk.