Alig másfél évük van, addig túlélnek és programokat szerveznek - Böjte Richárddal beszélgettünk (videó)

 Hogyan, mikor érkezett Pázmándra?

- Közel harminc éve élek Pázmándon, 1993 végén költöztünk ugyanis ide a családommal. Eredetileg földrajz-testnevelés tanár vagyok, az ELTE-n végeztem. Utána azonban viszonylag gyorsan váltottam, a vállalkozói szférába mentem, s egy munkahelyen dolgozom 30 éve. Egy nagy, több céget tömörítő, ingatlanalapokkal és üzemeltetéssel foglalkozó holdingnak vagyok az ügyvezetője. A közösségi életbe pedig elsősorban a sporton és egyéb civil kezdeményezéseken keresztül csöppentem Pázmándon. Két lányom van, a gyerekek megszületése után Budapestről jöttünk ide, megvettünk egy régi parasztházat. Lakóhelyet kerestünk magunknak, ami viszonylag közel van Budapesthez. Megtetszett a környék, így itt is ragadtunk.

A pázmándi közéletbe korán betagozódott?

– Az akkori polgármester, Kutai Tibor és csapata nagy szeretettel fogadott minket. Már másnap megkerestek bennünket, megkérdezték, miben tudnak segíteni. Onnantól kezdve azonnal elindult a betagozódási folyamat.

A településpolitikában azonban csak a választások előtt láthattuk.

- Testületi ülésekre már az időközi választások előtt egy évvel elkezdtem járni. Mindig is foglalkoztam a politikával, de helyi szinten kevésbé. A 2019-es választások után azt láttam, kimutatta a falu azon szándékát, hogy változást akar – mert noha azt akarták akkor, hogy maradjon a polgármester asszony, mégis egy kivételével ellenzéki képviselők kerültek a testületbe. Közben pedig jött a pandémia, melynek során kiderült: nem tudnak együtt dolgozni. Én akkor már azon gondolkoztam, hogyan lehetne változtatni. Októberben, egy hónappal az időközi választás előtt mondtam ki magamnak, hogy elindulok a választáson.

Mi volt a választási programjuk fő eleme, amely miatt nyerhettek?

- Nagyon egyszerű volt a programunk. Azt láttuk, hogy a két oldal gyilkolássza egymást, aminek nem sok jövőbeni útmutatása van. Azt gondoltam, kell egy új színfolt a falu életében. A mi üzenetünk az volt, hogy próbáljunk meg normál párbeszédet kialakítani és úgy menjünk előre. Ezért lett a szlogenünk ’Tiszta lappal’. Teljesen új képviselőkkel, négy hölggyel indultunk. Az egyik legfontosabb elképzelésünk az volt, hogy a helyi civil szervezeteket szeretnénk felhasználni a falu érdekében, közösen arra, hogy az együttműködésükkel programokat valósítsunk meg. Azt gondoltam, ebbe érdemes beleállni, el akartuk ugyanis ásni az árkokat. Ez egy kis falu, itt nincsenek oldalak, itt egy faluközösség van, 2200 fővel.

Még kampányidőszakban hangzott el először, talán egy akkori képviselő részéről, hogy vannak pályázatok, amelyek kapcsán sem a vármegyétől, sem az országgyűlési képviselőtől nem kapnak válaszokat, és talán soha nem is fognak. Ezeket a gondolatokat önök is osztották. A kérdés most az, hogy miután találkoztak a főbb hivatali szereplőkkel, végül kaptak-e válaszokat a kérdéseikre?

- Sajnos kaptunk válaszokat. Találkoztunk Molnár Krisztiánnal, a Fejér vármegyei közgyűlés elnökével és Simon László főispánnal is. A vármegyei közgyűlés elnöke megerősítette, hogy vissza kellene küldeni az elnyert pénzeket, mert nem látnak túl sok esélyt három nagy pályázat – a művelődési ház, az iskola, valamint a bölcsőde felújításának – megvalósulására. Az ok pedig az, hogy az elnyert összeg nagysága nem elegendő a megvalósuláshoz, azaz költséghiányosak a projektek. Az infláció és az áremelkedések miatt, 2016 óta közel 400 millió forintos kiegészítést kellene ugyanis hozzátennie a településnek ezekhez a pályázatokhoz. Azt kell mondjam, ezekben a pályázatokban nem lesz előrelépés, sőt, ahogy a vármegyei közgyűlés elnöke is jelezte, ideje lenne visszafizetni. Sajnos azonban ezekből az összegekből volt költve – tervezésre és egyéb, a projekttel kapcsolatos folyamatokra -, amivel nem is lenne baj, csak éppen nem lett megvalósítva. Voltak pályázatok, amelyeknél az engedélyek lejártak, illetve még a közbeszerzések sem indultak el. Megpróbáltunk mindent, de ilyen költséghiánnyal nem lehet belevágni, teljesen esélytelen. Ezt nem tudja pótolni sem Fejér vármegye, sem a kormány, senki.

Akkor melyek a főbb tervek a következő közel másfél évre?

- Fő vállalásunk, hogy megőrizzük a falu fizetőképességét, ez alap. A nagy vállalás pedig az, hogy az árkokat eltemessük. Békét szeretnék, ezt nagyon sok programmal szeretnénk megvalósítani, hogy azt mondhassuk, mi pázmándiak vagyunk. A másik, hogy túléljük a rezsiválságot, mert azzal nagy baj van: 10 és 8-szoros árak jönnek ki a közüzemi feladatokra, ami egyszerűen vállalhatatlannak tűnik. Terveink erre még nincsenek, s ahogy látom, máshol sem nagyon.

Apropó rezsi, milyen megszorítások várhatók? Bezártak-e intézményeket?

- Most nincs nálunk semmi zárva. A bölcsődében, óvodában, iskolában nem vagyunk hajlandóak csökkenteni a fűtést, nem fagyhatnak meg a gyerekek. A közvilágítás költsége azonban brutális lesz: 400 ezer forint volt a decemberi hónap számlája, ez most 4 millió forint lesz. A sportcsarnokot temperáljuk, igyekszünk nem bezárni, annak ellenére, hogy a múltkori 250 ezer forint helyett 1 millió 700 ezer forintos gázszámla jött ki. 10 Celsius fokos hőmérsékletet tartunk, ami nem sok, de mondjuk, ha edzeni megyünk, akkor nem is kevés. Mi 20 évig jártunk át Lovasberénybe edzeni, ahol nem volt fűtés. Persze van, aki ezen megakadt, ám a másik verzió az, hogy bezárjuk. A művelődési házat már a korábbi grémium bezárta, viszont mi most ezt is temperáljuk, mert nincs más hely a közösségi élet szervezésére. Ha rendezvényt tartunk, akkor felmelegítjük. Komoly rendezvényszervezői munkatervünk van ugyanis.

Említette a civil kezdeményezéseket. Az elmúlt időszakban több ilyen is volt – a szociális tűzifa felvágástól a művelődési ház kitakarításáig. Mi várható még?

- Mindenben részt veszünk, mint önkormányzat. A mozgatórugók a képviselők és a civil szervezetek, akik mindenben segítenek. Megbolydult a falu, vágynak a programokra, amit a két év pandémia is elvett tőlük. Bálok, veterán autó felvonulás, kiszebáb égetés – sok programot tervezünk. Ezekre nagyon sok pénz kellene, de az nincs, így a helyi közösségek azok, amelyeknek köszönhetően van esély a megvalósulásra. Ilyen volt az is, hogy a szociális tűzifát Varga Norbert fafaragó képviselőtársunk segítségével 38 ember vágta fel a rászorulóknak. Öt teherautó jött ingyen és bérmentve, egész nap pörögtek, majdnem mindenkinek ki tudtuk hordani a fát. Jó dolgok érlelődnek, azt gondolom.

Mit jelent önnek Pázmánd?

- Most már mindent. Biztos vagyok benne, hogy itt élem le az életemet és megpróbálok megtenni mindent, hogy a közösség működjön.