"Nem kell belehalni az életbe" - Bicskén tartott előadást Bagdy Emőke

Bicskén, a Petőfi Művelődési Központban három „lélekgyógyász” tartott előadást röviddel egymás után. Az idézőjel nem véletlen. Csernus Imre pszichiáter, Pál Ferenc azaz Pál Feri atya katolikus pap és mentálhigiénés szakember, Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, s személyiségükben is különböznek. Azonosak abban, hogy nagy hatással bírnak az emberekre, előadásaik színháztermeket, kultúrházakat töltenek meg, sztárnak számítanak szakterületükön, mert iskolai végzettségtől függetlenül tudnak széles rétegeket megszólítani. Humoruk, stílusuk, lelkiségük a védjegyük.

E „nagy hármas” harmadikaként Bagdy Emőke állt színpadra Bicskén, s végig is állta és beszélte a nagy hőfokú előadását. Azért kell leírni, hogy nyolcvankét éves, mert hihetetlen, valamint ő is mindig elmondja, mert ezzel is erőt ad különböző korú hallgatóinak. Ezúttal is csaknem két órát beszélt a pozitív pszichológiai jegyében, színes, megkapó, érzelmeket megmozgató stílusában. „Nem kell belehalni az életbe”, hangsúlyozza minden alkalommal, s konkrét tanácsokat ad a stresszhelyzetekből való kilépésre. Nem hurráoptimizmust, rózsaszínre festő bambulást, netán érzéketlenséget javasol, szó sincs róla, hanem életigenlést és emberhez méltó megküzdést még a méltatlan helyzetekben is. „Keresd meg a legreménytelenebb helyzetben is, hogy mikor voltál boldog legalább egyszer az életben”, idézi meg az egyik klasszikus utasítást, amelyet a mély depresszióban vergődő emberek terápiáján alkalmaznak. Más tudományos kísérleteket, tanulmányokat is közérthetően, de nem hígan tálal bizonyítékként az általa is preferált módszerek alátámasztására. Olyan tudós, aki nem leereszkedik, hanem mellénk ül, és segít.

Lapunk nevében megkérdeztük az idős, gyönyörű asszonyt az előadás előtt néhány perccel a „lényegről”. A szépség egyfelől múlandó, másrészt külsőség, de Bagdy Emőke esetében azért fontos megemlíteni, mert vélhetően ez is belülről fakad a fizikai adottságán túl. Közelről is szép, harmonikus alkat, pedig nem titkolja, 1941-ben született, a modern magyar történelem nehéz korszakainak átélője. S ahogy elmondta, most sem könnyű, a gazdasági válságok, a covid-járvány és a szomszédban dúló háború árnyékában élő nemzedékeknek itt. „Saját magam vagyok a reklám, igyekszem a saját tapasztalataimat átadva segíteni. Nincs időnk, számos frusztrációnkat ez okozza, s valóban, sok időt nem tudunk magunkra szánni. Akkor szánjunk keveset, de gyakran. Akár reggel, egy gondolattal saját magunk felé fordulva”, mondja. „A lelki táplálék oda irányul, ahol nagy a lelki éhség, ahol összetört belül a hit, a remény és a bizalom. Ezt kell újra és újra felépíteni. Nem mindegy, hogyan szemlélem a világot. A legnagyobb krízisekben is a pozitív szemlélet segít megharcolni a nehézségekkel, ezt tudományos kísérletek igazolják ma már teljes bizonyossággal. A nehéz gondolatok megbetegítik a testet, a kiutat kereső, előre tekintő szemlélet a betegségekben is gyógyító erejű. Szeretni kell az életet, mert mindig van kiért és miért küzdeni és élni. Előre és felfelé!”, foglalja össze mindazt, amiről oly hosszan, oly sokat és oly hitelesen ír és beszél fáradhatatlanul.

Megtelt a nagyterem, várják. Kezdődik az előadás.