Közös sír felett állva emlékeztek Móron (galériával)

Perczel Mór és serege éppen Móron nem tudott sikeresen megküzdeni 1848. december 30-án a Josip Jelačić vezette császári csapatokkal. A helyszínen történt veszteségeken túl azért is jelentős ez a csata, mert a vereség, a későbbiekben, a magyar főváros feladásához vezetett, vagyis a magyar haderő válságának kezdete volt a móri ütközet.

A Móri Városvédő és Szépítő Egyesület és az önkormányzat minden évben megszervezi a megemlékezést. Az eseménnyel kapcsolatban Belegrai Tamást kérdeztük. Az egyesület elnöke elmondta: -Azért is jelentős számunkra a Móri csata, mert a néprajzi kutatások rávilágítottak arra, hogy a móri vendéglátás és vendégszeretet is befolyásolta némileg a csata kimenetelét, illetve, hogy az ütközet után több házban is bújtattak honvédeket a lakosok, tehát vannak pozitív zöngéi is ennek az eseménynek, függetlenül attól, hogy egyébként egy vesztes ütközet volt a magyarok számára.

A Homoki temetőben még korábban állítottak egy kopjafát a városban, az elesett katonák sírja fölé. Ezen a helyen közösen nyugszanak a magyar honvédek, illetve az osztrák oldalon harcoló katonák.

Az esemény a hagyományoknak megfelelő mederben folyt, vagyis a Fehérvári Huszárok Egyesülete és a Budai 2. Honvéd Zászlóalj Hagyományőrző Egyesület megjelenése adta az ünnep gerincét. Ők nem csak bevonulásukkal tették látványossá az ünnepet, hanem azzal a díszsorfallal is, amellyel megadták az ünnepi tér keretét is.

Az eseményen részt vett Törő Gábor is. Az országgyűlési képviselő végig vezette a megemlékezőket a történelmi eseményen. Ennek kapcsán elmondta: - Bátornak lenni annyit tesz, mint az akadályokkal, nehézségekkel, de kivált életfenyegető vésszel szembeállni. A bátorság nem a félelem hiányát jelenti, hanem a félelem legyőzését. A forradalom és szabadságharc hősei tisztában voltak a várható következményekkel. Tudták milyen veszély fenyegeti őket. Aki csak a győzelmet ismeri, annak könnyű bátornak lenni. A vereségek után újra lábra állni, és kiállni azért, amiben hiszünk, kimondani, hogy nincs alku, és nem hagyjuk annyiban, ahhoz igazi bátorság kell.

Az esemény utolsó szakaszában tartott koszorúzást követően eldördült a díszlövés is a Budai 2. Zászlóaljnak köszönhetően, majd kötetlen forralt boros és pogácsás vendéglátás zárta az eseményt, melyre szép számban látogattak ki annak ellenére, hogy a csendes, két ünnep közötti időszakban zajlott a megemlékezés.