A következő generáció beérett: új vezető mentőtiszt Fejér vármegyében (videóval)

Asztalán beszélgetés közben is ott duruzsol a rádió, vibrálóan piros és sárga mentőkabátja pedig felakasztva várja a gyakorlati munkába állás pillanatát. Merthogy az igazgatási feladatok mellett továbbra is vonul, életet ment és beteget lát el. De megértjük, ha a kicsit tapasztaltabb olvasó összezavarodik, hiszen neve alapján arra gondolhat: hiszen ő már ült ebben a székben. Édesapja mély nyomot hagyott Fejér vármegye mentőszolgálatának életében (pályája csúcsáról itt írtunk), az ő útját járja fia, ifjabb Pápai Imre is. Ugyanabban az irodában folytatjuk a beszélgetést, ahol édesapjával 2018-ban abbahagytuk. S közben néha-néha megszólal a rádió.

- A vármegyében zajló operatív munkát, részben pedig az orvosszakmai munkát felügyelem és koordinálom, ezért van mellettem ez a hasábrádió. Ilyen rádió van minden mentőautóban, illetve minden egységnél, hogy amikor elhagyjuk a mentőautót, akkor, akár a beteg lakásán, akár egy baleset helyszínén is tudjunk forgalmazni. Mindig be van kapcsolva, mert bármi rendkívüli történik, kabátot ragadok és indulok a helyszínre.

- Mi motiválta arra, hogy ezt a pályát válassza?

- Ha lehet mondani, viszonylag korán ’megfertőződtem’ ennek a pályának a szeretetével. Édesapám, Pápai Imre sokáig volt vármegyei vezető mentőtiszt, illetve még mielőtt az lett, előtte is itt volt kivonuló mentőápoló és mentőtiszt. Édesanyám, Pápai Imréné Falusi Etelka pedig a kórház központi sterilizálójának vezetője volt. Már ő is nyugdíjas, de gyermekkoromban sokszor megfordultam mind a mentőállomáson, mind pedig a kórházban. Szinte evidens volt, hogy ez lesz az utam. Igazság szerint, számomra nem volt „B” opció, már a pályaválasztásom idején sem.

- Hol kezdett el dolgozni, hogy alakult pályája eleje?

- Érettségit követően a debreceni egyetem mentőtiszti főiskoláján kezdtem tanulmányaimat, mellette pedig a martonvásári, majd a velencei mentőállomáson álltam munkába. Ezt követően érkeztem Székesfehérvárra. A fiatal mentőtisztekre mindenhol szükség volt, így én is sok helyen megfordultam Balatonfüredtől Várpalotán és Móron keresztül Székesfehérvárig. De később is folyamatosan jártam a mentőállomásokat, hiszen 2022 szeptemberéig a régió mentőszolgálatának oktatásszervezőjeként dolgoztam. Ez azt jelenti, hogy a belső, pontszerző továbbképzéseket intéztem, tehát a régió minden mentőállomásán megfordultam.  

- Vezetőként is jól jöhet ez a tapasztalat, hiszen gyakorlatilag a régiós mentőszolgálat minden szintjét és helyszínét jól ismeri.

- Tény, hogy a földi mentésben nagyon sok mindent kipróbáltam, sok helyen megfordultam. Az aktuális vezetőink pedig úgy gondolták, látnak bennem annyi fantáziát, hogy kezdetben, mint megbízott vezető mentőtiszt, novembertől pedig mint kinevezett vezető mentőtiszt legyek a vármegyei szervezet élén.

- Édesapjától, édesanyjától nyilván nagyon sok mindent tanulhatott erről a pályáról. Mit emelne ki ezek közül?

- Szüleim nagyon tudnak és nagyon tudtak dolgozni, talán ez számomra az egyik legfontosabb példa. Ha valamit a munkámnak tekintek, akkor azt minden elé veszem. A munkamorálomat tehát egyértelműen tőlük tanultam. Ebből kifolyólag pedig az emberekhez való hozzáállást is. Igyekszem és remélem, hogy jól csinálom, ez ugyanis közösségi munka, csapatmunka. Az, hogy én ülök most itt a vezető mentőtiszti pozícióban, nem azt jelenti tehát, hogy bármiben is különb lennék bárkinél. Úgy tekintek erre a pozícióra, amellyel nagyobb lehetőségem van hatással lenni a vármegye életére. Ettől függetlenül én most is ugyanolyan mentőtiszt vagyok, mint aki 168 órában felül a mentőautóra, vonul és beteget lát el. Ezt a szemléletet is a szüleimtől kaptam, ez a legfőbb örökségem. Azt tanultam, hogy kellő alázattal kell lenni az emberek, a munka, a felettesek és a betegek iránt.

- Mi egy vármegyei vezető mentőtiszt legfőbb feladata?

Ez döntően irodai munka, vagyis adminisztráció. Munkaórákat, szabadságokat számolok, tervezek, illetve összegzek. Fejér vármegyéhez 12 mentőállomás, illetve a központi vármegyei irányító csoport tartozik, melyek között folyamatosan mozgásban vagyok. Heti rendszerességgel jelenek meg ezeken a mentőállomásokon és végzem az egyik számomra legfontosabb munkát, az ellenőrzéseket. A mentőszolgálatnál ugyanis előre meghatározott eljárásrendek szerint dolgozunk, meghatározott felszereltségnek és állapotnak kell lenni minden autóban. A mentőkkel szemben az egyik legfontosabb kívánalom, hogy reggel 6 és este 22 óra között egy percen belül, este 22 és reggel 6 óra között pedig két percen belül a riasztott mentőegységnek el kell hagynia a mentőállomás területét. Ezeket próbariasztásokkal szoktuk ellenőrizni, gyakorolni. A munkám része azonban továbbra is a kivonulás. Az adminisztráció és az ellenőrzések mellett tehát továbbra is végezhetem a szívemhez legközelebb álló elfoglaltságot, a betegellátást.

- Fejér vármegyében a mentőállomások milyen helyzetben vannak az országos viszonyokhoz képest?

- Fejér vármegyében tehát 12 mentőállomás van jelen pillanatban, illetve 13. mentőállomásként szoktuk említeni a vármegyei irányító csoportot, illetve a betegszállítást koordináló felvételi csoportot, melyeken jelenleg összesen 318 fő teljesít szolgálatot.  Létszámhiány sehol nincs, így nincs olyan, hogy mentőautó nem tud elindulni, kivonulni. Fejér vármegyében tehát nem lehet okunk panaszra szakember tekintetében, ahogy a mentőautó flotta felszereltségét, korát tekintve sem. A többi vármegyéhez, régióhoz viszonyítva is nagyon fiatal a flotta, a mentési rendeletben előírtak szerint mindenhol, minden esetben fiatal mentőgépjárműveket indíthatunk útnak. Nappal akár 29, éjszaka 21 mentőautót is tudunk mozgósítani, ha szükséges.

- Vármegyei vezető mentőtisztként vannak-e új tervei, elképzelései a szervezet igazgatása területén?

- Igen. Az Országos Mentőszolgálat szakmai támogatást nyújt azokhoz a továbbképzésekhez, melyeket magam is fontosnak tartok. Éppen ezért havi rendszerességgel vannak továbbképzéseink, melyet a fejlődés egyik legfőbb zálogának tartok. Ez volt az egyik első, legfontosabb tervem. Lényegesnek tartottam ugyanis azt, hogy a kivonuló munka mellett a mentődolgozók tudjanak gyakorolni is és részesüljenek a legfrissebb tudásanyagból, melyet jelenleg a szakma megkíván. Másik fontos dolog, hogy lehetőségünk van most már pszichológiai támogatásra is. Ez ugyanis egy nehéz szakma, nagyon sok inger és élmény éri az embert, amit nem biztos, hogy mindenki egyformán fel tud dolgozni. Ezért szükséges a pszichológiai támogatás. Továbbá fontosnak tartom a társszervekkel való kommunikációt is, hiszen nagyon sok közös helyszínen dolgozunk együtt a katasztrófavédelemmel és a rendőrséggel. Gondoljunk akár csak egy tömeges baleset felszámolására, ahol a felszámolásban résztvevőknek ismerniük kell egymás helyét a rendszerben. Nekem ezen a téren az a feladatom, hogy megismertessem az Országos Mentőszolgálat protokolljait, eljárásrendjeit.

- Emellett a tisztség mellett mennyi idő marad a pihenésre?

- Néhány évvel ezelőtt Székesfehérvárról Pákozdra költöztem, ahol feleségemmel és kutyáinkkal élünk. Feleségem is mentőtiszt, így szerencsére nem kell egyensúlyozni a szakmai és a magánélet között. Most meglehetősen ’elvetemülten’ ennek a munkának szentelem magam, tehát nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, nem sok szabadidővel rendelkezem jelenleg. De ami van, azt mindenképpen a családra fordítom. Nyilván ez egy olyan munka, ahol folyamatosan be van kapcsolva a telefon és a rádió, amely ott van az autóban és otthon is. Így bármikor, ha menni kell egy rendkívüli eseményhez, akkor azonnal indulhatok.