Várom a Messiást

Adventi fényt és egy mécsest gyújtottam az üres redakció üvegszobájában, mondhatnám, csak úgy. Aztán lekapcsoltam az elektromos fényeket, mert gyönyörködni akartam a tiszta világ ragyogásában. Van, hogy a csontos szív megfolyik. Van, hogy magamra csukom a fényt, és várok az érkezésre. De van, hogy ilyenkor csak a saját szipogásom nyit rám advent helyett, s ott állok remegő szájjal, keserű könnyekkel.
A sápadt tündöklésből a két Laci megszólal: – Zoli! Na, ne már!
De, Lacik, mert hiányoztok. Mert hiányzik Feri, a gondnok, a régi öregek, Pali, Jóska, Óriás. Hiányzik az erdélyi út a harmadik Lacival. Hiányzik apa és anya és annyi minden.
Advent van. Várom a Messiást. Ha eljön, már nem lesz hiány.