Selymen a koronázási palást és a Seuso-kincs motívumai

A koronázási palást – története szorosan kötődik a koronázó városhoz, Székesfehérvárhoz – jelenleg nemcsak az MNM legjelentősebb magyar történelmi emléke, de néhány hónapja a múzeum új arculatának központi eleme is. Hasonló értéket képvisel a fővárosi gyűjteményben az egyik legjelentősebb pannóniai műkincs, a késő római kori Seuso-ezüstkészlet – Fejér megyei vonatkozásai jól ismertek olvasóink körében az 1970-es évek közepén talált leletnek.
Ezeknek a kiemelkedő történelmi és művészeti emlékeknek a legfőbb részletei, motívumai kerültek egy olyan ősi kelmére, amelynek titkát évezredeken őrizték Kínában, s csak másfélezer évvel ezelőtt sikerült Európába csempésznie két ott járt szerzetesnek a megfejtést jelentő selyemhernyó-petéket. A felkérést a koronázási palást és a Seuso-kincs selyemre „komponálására” az MNM-tól kapta Müller Rita. A művész elmondta lapunknak, hogy a megtisztelő megbízást örömmel fogadta. Ugyanakkor nagy alázattal, hosszas meditációval, a megfelelő színek és a legjellemzőbb díszítőelemek, minták kiválasztásával készült a nemzeti ereklye és az egyetemes kultúrtörténet római kori emlékének megjelenítésére e nemes anyagon.

A koronázási palást esetében a selyemkendőre és -stólára került motívum maga a stilizált palást lett, amely az MNM új logója is. Mint arról beszámoltunk, ez év márciusától választotta az intézmény új arculatának jelképéül az évszázadokon át az ország történelmi fővárosában,
Székesfehérváron őrzött palástot. A múzeumba 1978-ba került, amikor az Amerikai Egyesült Államok visszaszolgáltatta a koronával és a többi koronázási jelvénnyel együtt.

A máig megoldatlan rejtélyekben bővelkedő Seuso-kincs is inspirálta Müller Ritát. Csodálatos Pelso-kendőit a Seuso/Vadász-tál ihlette. Az ezüst után immár selymen is megjelenik a római kori ötvösmesterek alkotása. Míg Meleagrosz-kendőit a késő római készlet egy másik műtárgyának, a Meleagrosz-tálnak jellegzetes akantusz levelei díszítik. Ez annyira elbűvölte a francia Anne Goujont, hogy amikor megtudta minek a részletét ábrázolja, a következő gondolatot fűzte hozzá: „l’art est intemporel”, vagyis az ő szavaival élve: „a művészet örök”. Az ókori készlet korábban (1878-ban) előkerült darabjának, a kőszárhegyi állványnak íves fogóit virágkehelyekből kiemelkedő tengeri griffek alkotják. Ezeket a mitikus lényeket örökítette meg az állvány anyagának, az ezüstnek a színében pompázó Griff-stóláján a selyemfestő művész.

Müller Rita fontosnak tartja, hogy selyemkendői, stólái ugyanúgy, mint más alkotásai harmóniát sugározzanak, alkalmasak legyenek a töltekezésre, szemlélődésre, megújulásra. Ez a vágya köszön vissza most bemutatott selymein is.