Horváthné Gogán Jolán: Gyerekkoromban még meghittebbek voltak a szentesték...

Bár leginkább a gyerekek várják izgatottan a karácsonyt, azért ez még sem teljesen igaz. Hogyan várták az egyesület tagjaival? És hogyan várja, várta Ön?

– A karácsony mivel családi ünnep, így mindenki otthon készül; lázasan süt, főz az ünnepi asztalra. Emellett pedig takarít is, mert ilyenkor nemcsak a lelkünket tisztítjuk meg, a lakást is. Egyesületünk tagjaival múlt vasárnap a falukarácsonyon vettünk részt, a nyugdíjasok énekeltek, ezzel készültünk lelkiekben is a karácsonyra.

Máig jellemző, hogy az ünnepi asztal is különleges díszítést kap, ínycsiklandozó finomságok kerülnek rá. Milyen menüvel és különlegességgel készül?

– Teljesen falusi hagyomány alapján. A karácsonyi terítés ünnepi, egy kis fenyőággal. Szenteste hal, majd első ünnepen gulyásleves, sült kacsa és párolt káposzta a menü. Desszert szempontjából diós-mákos kaláccsal, hájas krémessel, saját készítésű főzött krémmel. Második ünnepen pedig jöhet a töltött káposzta.

Önnek mi a legkedvesebb története az ünnepi csodavárásról?

– A legszebb karácsonyom gyermekkoromból való. 11 voltunk testvérek, édesapám 24-én 18 órakor elénekelte a bejárati ajtó előtt a Mennyből az angyalt.. Mi gyerekek pedig akkor léphettünk be a szép szobába, ahol állt a karácsonyfa. Sztaniolpapírba csomagolt dió, alma....mindenki kapott valami apróságot....

Édesapámtól kaptam konyhabútort, amit Ő faragott, ekkor 10 éves voltam, hittem, hogy a Jézuska hozta a fát is, mert jók voltunk.... Micsoda idők voltak. Hittünk és szerettünk a nagy családban...ez a szeretet kísérte az életemet. Család, szülők és testvérek... Akkor még szokás volt a Betlehemezés, almát, kalácsot kaptak a gyerekek, sokkal meghittebbek voltak a szentesték, kár hogy ezek az idők elmúltak. Ettől függetlenül én azóta is próbálom családommal tartani a hagyományokat és megőrizni az ünnep meghittségét, még ha ez a mai világban oly nehéz is.