A fehérvári kisfiú, aki minden erejével azt mutatja: élni akar (videóval)

Székesfehérváron él nővéreivel és édesanyjával Varga Lőrinc Csaba, a 11 éves csodagyerek – ahogy Gabriella, az édesanya nevezi –, aki kiskora óta többször is szembenézett a halállal, de Isten kegyelme és az élni akarása a földi létben tartotta. Legutóbb néhány nappal ezelőtt esett át életmentő agyműtéten – mondja Gabriella a családi asztalnál ülve –, majd miután hazaért, első dolga az volt, hogy a zongorához üljön. Egész egyszerűen kíváncsi volt arra, hogy a beavatkozás után is tud-e még játszani. Tudott... – meséli az édesanya, akinek ekkor egy kisebb könnycsepp gördült le az arcán, majd elmerengett és visszaugrott az időben egy évtizedet.

–  A család harmadik gyermekeként boldogan nevelkedett 9 hónapos koráig, ám akkor, egy reggel, kancsalítva ébredt. Hívtam a gyermekorvost, aki azonnal a Heim Pál Gyermekkórházba irányított minket. Ott számos vizsgálat után, azonnal átküldték Lőrincet az Országos Mentális Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézetbe MRI felvételre. Ekkor derült ki, hogy hydrocephalus betegségben – más néven vízfejűség – szenved, azaz nincs agyvízlevezető csatornája, ezért shunt beültetésére – ez egy vékony szilikon csőrendszer – van szüksége. De mi a kockázatos implantátum-beültetés helyett egy kísérleti eljárás mellett döntöttünk, mellyel az agyvizet le tudják vezetni a koponyából. Az orvosok ekkor azt mondták, hogy mivel kilenc és fél hónapig nyomás alatt volt Lőrincnek a koponyája az agyvíztől, a fehérállomány nagy része elhalt, lehet, hogy az ágyban fog vegetálni egész életében – mondta kissé elcsukló hangon Gabriella, aki hirtelen ekkor a remény hangját ütötte meg. – De én ezt nem fogadtam el és fejlesztésekre kezdtem hordani. Magam is szociálpedagógusként végeztem, így számos fejlesztő gyakorlatot ismertem. Csoportos és egyéni órákon vettünk részt, otthon pedig magunk végeztük a gyakorlatokat – tette hozzá.

Mint kiderült, a két nővére is nagyon sokat játszott a fiúcskával, tanították számolni kétévesen, s futni, írni, olvasni is. Vigyáztak a fejére, óvták, hiszen nem üthette be, mert koponyacsonthiánya volt, ami mára szerencsére összeforrt. 

Két és fél éves korában azonban újra idegrendszeri, mozgásos tüneteket mutatott Lőrinc – folytatta az édesanya. – A kórházban kiderült, hogy eltömítődött az endoszkóppal kialakított járat a fejében. Újabb műtét következett 2013. december 12-én, úgy, hogy az előző napon, az MRI előtt újra kellett éleszteni. A beavatkozás úgy tűnt, sikeres, de a hazajövetel előtti estén sikítva a fejéhez kapott és a gyors orvosi beavatkozásnak hála újra megmenekült a halál torkából, ismét újra kellett éleszteni. Másnap reggel elsőként tolták a műtőbe, és két sikertelen kísérleti műtét után, december 19-én megkapta a shuntjét. Hazatérhetett 2013 szentestéjére – ő volt az ajándék, a nővérei óvták a fa alatt. A sok törődés, fejlesztés és szeretet hatására ötévesen már írt, olvasott. Hatéves korában kezdett zongorázni, egy év alatt kettőt végzett, másodikban már a negyedikes anyagot játszotta. Harmadiktól egyéni tanrend szerint halad, jelenleg a bodajki Hang-Szín-Tér Művészeti Iskola növendéke. Úgy nézett ki tehát, hogy az implantátuma jól működik, azonban idén karácsony előtt még szükség volt egy utolsó műtétre, hiszen a hozzá csatlakozó hasi szár még a gyerekszár volt. Eljött tehát az idő, ki kellett cserélni hosszabbra, felnőtt szárra. December 19-e lett a műtét dátuma ismét.

A történet magával vitt, s feledve mindent, ekkor kortyoltam egy nagyot a hideg kávémból, de tekintetemmel jeleztem Gabriellának: folytassa.

– Az agyműtétet megelőző héten egy kisebb szemműtétre is szükség volt, kioperáltak egy darabot a kötőhártyából, ami vélhetőleg jóindulatú. Majd egy hétre rá már az agyműtétre várakoztunk a kórházban. Végig higgadt maradt Lőrinc, azzal nyugtatta magát, hogy ez az utolsó. És valóban a negyedik, az utolsó volt. Ha vigyáz rá, nem lesz baja, de egész életében viselnie kell. Négy heg még most is mutatja a fején, egy pedig a hasán, hogy nincs lehetetlen. Neki dolga van köztünk, és bármit elérhet. Hiszen a csecsemőkori zárójelentés ellenére olyan IQ-ja van, ami a lakosság 6 százalékának. A mozgásban sincsen lehetetlen számára, több mint 250 érme, 20 kupája van. Fut, úszik, biciklizik, motorozik, korcsolyázik, íjászkodik. Kosarazni, focizni szeret, pedig az nem ajánlott. Ő mindenre képes. A szeretet, a zene, a sport átsegíti őt a nehézségeken, az óvodai, iskolai csúfolásokon, a fizikai korlátokon, hiszen vannak dolgok, amiket nem szabad csinálnia egész életében. De mindenben utolérte kortársait. Hétévesen, az iskolakezdéskor csodálatos tanító nénit kapott, aki szerette, támogatta. Mivel ő már írt, olvasott, így segíthetett a tanító néninek, vagy olvashatta a könyvét, mert korán elkészült a feladatokkal. Az első osztályban a megyei szövegértésversenyen harmadik helyezett lett. Az iskolában tanul angolul, otthon pedig az internetről németül. Orvosnak készül, agysebésznek, hogy ő is megmentse a sorstársait, hiszen az orvosa egyszer megöregszik. Mellette zongorával szeretne fellépni hétvégente. Ez a terve most, tizenegy évesen. Márpedig csodák léteznek, ő az élő példa erre... – zárta gondolatait a büszke édesanya.