Egy újabb bull, ami nem pit, viszont póráz nélkül volt és támadott

Többen is hallották még a zárt ablakok mögött is azt a harcot, melyet két kutya vívott hétfőn este a Koronás park és a vidámparki terület környékén. Volt, aki aggódva le is ment, hogy megnézze, mi történt, ám másnap – keresvén a támadó kutya gazdáját – maga az érintett felesége osztotta meg történetét. Így derült fény arra, hogy hétfőn késő este a Koronás park és a szigeten működő étterem között sétáltatta a férfi pórázon a kutyáját, s mindeközben feltűnt egy „masszív ezüst pitbull, aki még messziről sem barátságos, szájkosár még sincs rajta soha”. Ám ekkor póráz sem volt a kutyán, és még a hívószóra sem hallgatott. Megtámadta a pórázon sétáló kutyát, amelyből marakodás lett, de szerencsére a másik kutya megvédte magát, így kisebb sérülésekkel megúszta. A vita hevében állítólag kiderült, a gazdának volt már rendőrségi ügye hasonlóért.

Ezután mindenki ment a maga útjára, ám a történet tovább dolgozott valószínűleg mindegyik félben. A megtámadottban legalábbis biztosan, aki nem először szembesült azzal, hogy póráz nélkül sétáltatott kutyák okoznak kellemetlenséget. Valószínűleg erről mindenkinek van legalább egy története, hasonló bull típusú ügyről itt írtam korábban. Ezt mindenkinek érdemes elolvasnia, aki még ma is azzal érvel, hogy a bullok és társaik cuki puszipajtások és szófogadó játszótársak. Persze amikor kistestű kutya szaladgál póráz és felügyelet nélkül, az sem mindig csak idegesítő – épp úgy lehet veszélyes is. De amikor egy félelmetes külsejű és nagytestű kutya hoz önálló döntést azzal, hogy támad, akkor bizony az már életveszélyes lehet. Ahogy akkor, úgy most is írom: mindenkinek joga van tartani a kisebb vagy nagyobb kutyától, és ha úgy érzi, veszélyben van, megvédenie magát és kutyáját. Egyes-egyedül a kutyát sétáltató felelőssége és elsőszámú feladata az, hogy a kutyáját maga mellett tudja – elsősorban pórázzal. Merthogy hányszor hallottuk már: „nem tudom, mitől kattant be”. A legutóbbi eset kapcsán is felmerült ez hozzászólók részéről, akik ismerni vélik a támadó ebet, mint mindig barátságos és szófogadó jószágot, így tehát biztosan volt oka annak, hogy támadott. Nos hát, valójában nem teljesen mindegy, hogy felidegesítette-e valami (bármi) az állatot vagy csak úgy egyszerűen leszállt a lila köd? De, igen, teljesen mindegy. Ha nem volt pórázon, akkor abból csak baj kerekedhetett.  Nem csoda, hogy a pórázas sétáltatónál betelt a pohár. A társadalom többségénél így van ez – legyen szó akár bullokat nevelgető gazdákról, németjuhászokkal póráz nélkül sétálgató emberekről, rottweilert szabadon engedőkről vagy shih-tzukkal, csivavákkal, tacskókkal játszadozó társaságkeresőkről.

A történetet megosztó hölgy később a feol.hu megkeresésére elmondta: tény, hogy felháborította az eset és átélni is nagyon megrázó volt. De a kommentek többsége már túlontúl gyűlölködő volt, nem kívánt ilyen mértékű meghurcolást. És kihangsúlyozta: a poszt után megkereste az „american bully” – jé, egy újabb típus, ami nem pit, mégis bull - gazdája, aki magára vállalta a történteket, s nem győzött elnézést kérni. Fizette volna az orvosi költségeket is, de erre nem volt szükség. A támadás elszenvedői itt pontot is tettek a történet végére, sem bejelentést, sem feljelentést nem tesznek. De nem a gazda, hanem a kutya miatt, mert nem szeretnék, hogy ő igya meg a levét a felelőtlen gazda mulasztásának.