A sokat látott téren emlékeztek a fehérváriak, Fejér megyeiek

Hagyomány már Székesfehérváron, hogy március 15-én és október 23-án is Fejér megye és a megyeszékhely közösen ünnepel. Ezt a hagyományt idén is folytatták a megye és a város vezetői, akik a most vasárnapi megemlékezésen is hitet tettek amellett, „hogy miután a megye és a város történelme és jelene is közös, így lesz ez a jövőben is” – e szavakat Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere fogalmazta meg az október 23-i megemlékezésen, Székesfehérvár belvárosában. Ezért mondta azt is, hogy ezúttal is emlékezzünk tisztelettel azokra, akik személyes kockázatot is vállalva léptek fel 1956. október 23-án és az azt követő napokban.

– Akár Budapesten, akár Székesfehérváron, akár Fejér megye településein, akár az ország bármely településén. Életüket személyes és családjuk szabadságát kockáztatták, sok esetben áldozták a szabadságért, a függetlenségért. S ha csak néhány napra is, de győztek. És ez a néhány nap a győzelmük, a törekvéseik, a kitartásuk is kellett ahhoz, hogy mi elnyerhessük a nemzeti és az egyéni szabadságunkat. Értük is felelősséggel tartozunk tehát, hogy élünk vele és minden körülmény-nyomás ellenére is megőrizzük azt. Értük is kötelezettséggel és felelősséggel tartozunk, hogy képesek legyünk együtt ünnepelni egy nemzeti ünnepet. Ez szól azoknak is, akik most itt vannak, és azoknak is, akik ma valami oknál fogva ide, politikusként mégsem jöttek el – fogalmazott a város vezetője.

Cser-Palkovics András rámutatott: az 1956-os forradalom és szabadságharc bizonyítéka annak, hogy a magyar egy szabadságszerető, nemzeti önrendelkezését véráldozat árán is kivívni kész nép. Sajnos egyben bizonyítéka azonban annak is – tette hozzá -, hogy amikor igazán fontos volt, akkor Magyarország nem számíthatott a nálunk szerencsésebb történelmű és szabadságban élők belátására, beavatkozására, segítségére. Rámutatott: újságírók, világsztárok és korabeli véleményvezérek persze felkarolták a maguk eszközeivel a magyar forradalom ügyét, azonban visszatekintve, sajnos egyértelmű: senki nem kockáztatott meg egy nyílt konfliktust értünk, magyarokért. A reálpolitika kegyetlen, az érdekek pedig rideg tények – tette hozzá, ahogy azt is: a történelem erre is megtanít bennünket – saját bőrünkön is.

– Most az ukrajnai háború árnyékában 1956 több mint történelmi emlék. Mementó és figyelemeztető jel arra, hogy a szabadságot, a nemzeti függetlenséget nem adják ingyen, és nem jár automatikusan. Azért a 21. században is meg kell küzdenünk, azt óvnunk kell, és ebben elsősorban magunkra számíthatunk. És mondjuk ki: a mostani helyzetben is van nemzeti érdekünk! Ami meggyőződésem szerint az európai érdek is – ez pedig a mihamarabbi tűzszünet elérése lenne, majd a mielőbbi béketárgyalások megkezdése – emelte ki beszédében a városvezető, utalva arra, hogy ma is nehéz időszakot élünk át. – Egy világjárvány után, egy energiaválság társadalmi, szociális és gazdasági nehézségei közepette, nehéz cél előtt állunk most itt, gyönyörű belvárosunk - ezen az 1956-ban is sokat látott - terén. Ez a tér is felhívja a figyelmünket arra, hogy ez az ezeréves város sokat megélt már, sok megpróbáltatás után is itt vagyunk azonban, magyarul beszélünk, és ahogy elődeink, úgy mi is összefogással, akarattal, ésszel és szívvel túl fogjuk élni a mostani nehézségeket is. Ne feledjük most ezen a nagy téren: hogy szemben az 1956-ban itt álló fehérváriakkal, mi szabadok vagyunk! Ma szabadon ünnepelhetünk! Akár szabadon kiállhatunk nekünk fontos értékekért, majd szabadon hazamehetünk otthonainkba, a családunkhoz. Ebből is lehet, sőt elődeink iránti tiszteletből, kell is erőt merítenünk – mondta, s kifejtette azt is: a 21. századi generáció feladata, hogy minden rendelkezésére álló békés eszközzel kivívja és megtartsa Magyarország nemzeti önrendelkezését. Ebben szerepe van a kormánynak, államnak, önkormányzatnak, felelős ellenzéknek, kis közösségeknek és az egyénnek is.

– Ahogy az 1956-os forradalomban is szerepe volt a magyar nemzet minden szintjének és alkotóelemének. 1956 tehát nem csak örökségünk, hanem egy évszázados, évezredes ethosznak a megtestesülése, melyet ugyan más világban, más korban és más eszközökkel, de nekünk is büszkén tovább kell képviselnünk. Ez a hazánk, ez a városunk túlélésének záloga.