Hadiüzemek a közelben: ha békét akarsz, készülj a háborúra!

Ahogyan az tapasztalható volt az élet olyan sok más területén, a rendszerváltás után a korábbi hatalom embereinek demokráciába átmentett idegenszívűsége – egész fegyvernemek, mint például a tüzérség megszüntetésével – csaknem teljesen szétverte a honvédséget is. Lábon lőtték a meglévő hadiipart, pedig a szocialista időszakban egyebek mellett gyártottunk például még lövegtornyos, kétéltű páncélozott harcjárművet is: többségük ottmaradt kiégve a sivatagban az Irak és Irán közötti háborúban, miután Iraknak adtuk el őket. (A típusból talán az utolsó működőképes példány, egy Csepel-motorral gyártott jármű Fülöp Attila bodajki fegyvergyűjteményében található és így ma már a Megyei Értéktár része.) Aztán a szocialista kormányok a magyar kézben lévő kis hadiüzemek többségét is tönkretették, gyanítható, de nem bizonyítható megvesztegetési pénzekért külföldre juttatva az egyébként csekély mértékű katonai megrendelések sorát.

Az elmúlt években a hazánkban beindított és egyre gyorsabb fokozatba kapcsolt Haderőfejlesztési (Zrínyi 2026) Programmal állítottuk talpra a hadiipart, kihasználva a megmaradt szellemi tőkét, valamint felhasználva a jelentkező anyagit. A helyzet mai állása szerint hat nagyobb hadiüzem kezdi meg rövidesen, gyorsítja, vagy folytatja működését: örömteli, hogy ezek vidéki munkaerőre és nemzetközi fegyvergyártó vállalatokkal való együttműködésre támaszkodnak.

A legszorosabb, és (hogy stílusosak legyünk) legnagyobb kaliberű hadiipari kapcsolatunk a német Rheinmetall-cég, amely jelentős magyar – 49 százalékban magyar állami – tulajdonrésszel rendelkező Rheinmetall Hungary Zrt. elnevezéssel létesített hadiüzemeket.A Rheinmetall világszerte 133 helyszínen és gyártóüzemben mintegy 25 ezer alkalmazottal 5,7 milliárd eurós árbevételt ért el 2021-ben. Nagykutya tehát a műfajban.

A legtöbbet eddig a több mint százmilliárd forintból felépített zalaegerszegi – tesztpályával kiegészített – létesítményről hallottunk, ahol Lynx gyalogsági harcjárműveket állítunk elő, saját magunk védelmére ezekből 218 darabot. Kaposváron Gidránokat gyártanak majd, ezek is a Lynx-hez hasonlóan a régi orosz páncélozott szállító harcjárműveket küldik a roncstelepre vagy a harmadik világba. Nyírteleken radargyártó üzemet létesítettek, rövidesen a gyártás is elkezdődhet, Gyulán helikopterhez már készítik az alkatrészeket, Kiskunfélegyházán pedig kézifegyvereket gyártanak. Utóbbi helyen felidézve azt a múltat, amikor a Vécsey kézigránát mellett a Király-géppisztollyal hazánkban a korszak egyik legjobb kézifegyverét tervezték meg és gyártották. (Egyébként ebből is akad egy példány a bodajki érték- és fegyvertárban).

A hozzánk legközelebb eső két hadiipari létesítmény Várpalotán kezdi meg működését a közeli jövőben: a településen büszkék arra, hogy ebben a fejlesztésben meg tudták előzni Veszprémet és Székesfehérvárt. Pedig Fehérváron van múltja a fegyvergyártásnak. Már 1938-tól készített tüzérségi lőszerekhez gyújtókat a későbbi Videoton elődje, a német megszállástól aztán a német haditengerészetnek gyártottuk a gyújtókat, majd a világháború elvesztése után szovjet megrendelésre folytatódott a termelés: a katonai rádiók gyártása csupán hab volt a tortán. Szép lett volna, ha ezek után a beruházók mellettünk döntenek, nem így történt, így a már említett Rheinmetall mellett a magyar tulajdonba került, eredetileg osztrák Hirtenberger Defence Systems is Várpalotán létesít üzemet: a Rheinmetall lőszer-, a Hirtenberger aknavetőgyárat.

A Rheinmetallnál a tervek szerint 30 mm-es lőszert készítenek a Lynx harcjárművek számára, 120 mm-es lőszert a Leopard 2-es harckocsiknak, valamint 155 mm-es lőszert a Panzerhaubitze 2000-es önjáró lövegeknek, amelyek hangjától minap már hangosak voltak a központi lőtér mentén lévő Fejér megyei települések is. A Várpalotán készülő hexogén, más néven RDX olyan robbanóanyag, amely ellenáll a hőnek, nyomásnak és ütésnek, elvileg tehát biztonságosnak mondható üzem költözik a megyehatárra. A Hirtenberger pedig a legmodernebb technológiát és a területen szerzett tapasztalatát kihasználva már több mint ötven éve gyárt 60, 81 és 120 mm kaliberű aknavetőket.

Állítólag az olaszok és a franciák is nagyon szívesen látták volna a két üzemet, ezért mindenképpen érthető a várpalotaiak öröme még akkor is, ha néhányan aggódnak a robbanóanyagok jelenléte, az esetleges balesetek miatt. Tény, hogy a háborús állapotok és a bizonytalan jövő okán rendkívül fontosak számunkra ezek a fejlesztések, amelyek előkészítése szerencsére már a polgári kormány első időszakában megkezdődött, így most nem vagyunk lépéshátrányban, nem most kell kapkodni. A világ katonai kiadásai tavaly először lépték át a 2000 milliárd dolláros határt, az ukrajnai háború pedig tovább növeli ezt az üzletágat, miután számos európai ország jelezte, hogy a hidegháború vége óta nem tapasztalt mértékben kíván fegyverkezni.

Si vis pacem, para bellum, azaz ha békét akarsz, készülj fel a háborúra. Nem tehetünk másként, nem fordulhatunk vissza az önfeladás felé, nem akarhatunk újra kicsik – és teljesen kiszolgáltatottak – lenni.