Emberhez méltó körülményeket teremtenek egy bakonycsernyei testvérpárnak

Sem utódja, sem boldog őse nem vagyok senkinek, kezdhetné saját történetét az a testvérpár, akiknek a közelmúltban zátonyra futott az életük. Mint megtudtuk, van még néhány szociálisan hátrányos helyzetű ember Bakonycsernyén, akinek lehetne segíteni, ám ez egy speciális eset. Két férfiról szól a történet, akik közül az egyik, hogy még nehezebb legyen a boldogulás, fogyatékkal él. Ennek ellenére, vagy éppen ezért mégis sokan kedvelik a faluban, ugyanis amennyire tud, igyekszik hasznos tagja lenni a helyi közösségnek, a társadalomnak. A focipályán és a játszótereken szedi a szemetet, sepri a szotyolahéjat a rend érdekében. Ő csupán a fogyatékossági támogatásból él, míg testvére a település községgazdálkodásánál dolgozik, ennek megfelelően szinte minimális betétellel rendelkeznek még így, ketten is. Bár az önkormányzat már többször tárgyalta az ügyüket, mégis civil kezdeményezés hatására, egészen pontosan a focistáktól jött a jelzés és az igény a testvérpár megsegítésére. 

Korábban egy olyan házban laktak, ami bontásra ítéltetett, nem véletlen, ugyanis az épület statikailag már nem volt biztonságos. A tulajdonosok felszólították őket az ingatlan elhagyására, ám nem volt hova menniük. Az önkormányzat elkezdte a testvérek mentését. Először is átmeneti szállást kerestek nekik. Itt lépett be az első nagy segítő, a Vadex Zrt. A cég a kisgyóni turistaházak egyikét a rendelkezésükre bocsátotta addig, amíg nem találnak az érintettek, illetve a nagyközség vezetői megoldást a problémára. 

A kezdetekre Turi Balázs emlékezett vissza. A polgármester elmondta: - A testvérpárt muszáj volt segíteni szorult helyzetében, ugyanis a fogyatékkal élő fiatalabb férfi betegsége folytán képtelen lett volna beilleszkedni a móri hajléktalanszállón. A testvére is hátrányos helyzetű, mindig együtt éltek, így mi sem akartuk elválasztani őket. A probléma megoldásának érdekében két irányba is elindultunk. Az első körben keresni kellett nekik egy lakást. Mivel belterületen nem találtunk olyan helyet, ahová hosszú távon befogadták volna őket, ezért kerestünk más megoldást, méghozzá az Iznai szőlőhegyen. 

Bakonycsernye még nem az a település, ahol a szőlőhegyen lakóházak vannak, mint annyi szomszédos településen. Itt valóban présházak és szőlőültetvények váltogatják egymást és csak pár állandó „szőlőlakó” él a szóban forgó területen, de ettől függetlenül jó ötletnek tűnt az odaköltöztetés. 

Az Iznai dűlőben egy jóakaró felajánlott nekik egy pincével rendelkező présházat, amit aztán egy jelképes összegért megvásároltak és már indult is az épület helyreállítása. Saját tulajdonuk lesz és az önkormányzattól kapott segélyből fizetgetik majd az ingatlan árát. Csak hónapok múltán kerül a nevükre, ugyanis termőföldről van szó, így az eladási szándékról készített dokumentumokat ki kell függeszteni a hivatalban majd a kamaránál és csak akkor történhet meg az átíratás, ha a törvényben előre meghatározott napok leteltek. Ettől függetlenül a nagyvonalú korábbi pincetulajdonos mindent megengedett, így az önkormányzat bevezettette a villanyt és megkezdődhetett a renoválás is. 

A történethez hozzátartozik, hogy az ifjabbik férfi gyűjtögetése nem merült ki a közterületeken sodródó szemét összeszedésében. Amit a nagyközség népe valaha adott nekik ruhát, azt ő mindet eltette, mert bár nem kellett neki, de nem volt szíve kidobni az ajándékokat. Így történt, hogy a bontásra ítélt épület egyik 25 négyzetméteres szobáját az ott töltött évtizedek alatt plafonig töltötte meg ruhaneművel. 

Erről Turi Balázs azt mondta: - Egy harminc és egy öt köbméteres kukát kaptunk a segítséget nyújtó Depóniától, hogy el tudjuk szállíttatni az összegyűjtögetett textilhulladékot. Négy fiatal helyi legény vállalta magára, hogy ezt a rengeteg rongyot, meg a konyharészben található bútorokat kitermelje az épületből. Erre a feladatra két napjuk ment rá, de hősiesen, megállás nélkül dolgoztak. 

Ez volt hát a régi házban, de közben a hivatal készült az új lakóhely kialakításán. A szervezésben nagy segítségére volt a polgármesternek Osgyán Gábor önkormányzati képviselő is, de ennél is többet vállalt Sztridáné Kaviczki Ildikó. A Családsegítő Szolgálat munkatársa elmondta: - Rendkívül sok segítő ajánlkozott, hogy biztos fedél lehessen a testvérpár felett. Először gyűjtöttünk egy folyószámlára, melyen közel 740 ezer forint jött össze, méghozzá úgy, hogy 34 adakozó volt, akik közül akadt, aki ezer és volt, aki 100 ezer forintot utalt. De lehetett építőanyagot is felajánlani, sőt, aki tudta, szakmunkával is támogathatta a testvéreket, illetve volt még egy kategória. Ezt a csoportot leginkább idősek alkották, akik szerettek volna segíteni, de ők sem a tatarozásban részt venni, sem építőanyagot felajánlani nem tudtak és bankszámla híján utalni sem. Nekik úgy tettük lehetővé a segítségnyújtást, hogy a boltokban elhelyeztünk adománygyűjtő dobozokat és ebből is több mint 30 ezer forint jött be. 

Aztán mikor összejött némi anyag, pénz és szaktudás, kezdődhetett a felújítás. Az épület régóta üresen állt, közvetlen környezetét, sőt itt-ott a belső tereket is szinte visszavette már a természet, mire végre meglendültek az első, felszabadító fejszecsapások, fűrészek, fűnyírók a területen. Amikor feltárták a területet, akkor lehetett igazán felmérni, hogy mi is kell hozzá? A felajánlásokból érkezett kisméretű tégla, tetőcserép és gipszkarton, így ezeket pár lelkes vállalkozó segített beépíteni. A jótékonykodó ácsok, kőművesek, gipszkartonozók, villanyszerelők, festők és burkolók sokat dolgoztak az eredményért. Összesen 30 fő ajánlott fel vagy anyagot vagy fizikai segítséget. Ennek az összefogásnak köszönhetően elérték a célt, folyamatban van a beköltözés. Ha valamennyi felajánlást összesítjük, akkor elmondhatjuk, hogy közel hetven ember fogott össze a testvérek érdekében. 

A ház belül lakható, használható bútorok állnak a fehér falak között, és minden háztartási eszköz a testvérek rendelkezésére áll, de a munka itt nem áll meg. Turi Balázs vázolta a jövőt: - Az első nagy lépést megtettük, és ezt majd egy köszönöm-parti keretében meg is háláljuk a résztvevőknek, de sok munka vár még ránk. Azt mindenképpen szeretném kihangsúlyozni, hogy a felajánlások 80 százaléka Bakonycsernyéről érkezett, de jöttek Csetényből Súrról, vagyis a környező településekről is. Tervezünk még nyílászárócseréket is a közeljövőben. Benyújtott a szociális alapszolgálat a fogyatékkal élő nevében egy pályázatot a Fehérvár Travel Alapítványhoz. Ha az elbírálás pozitív lesz, három új ablak és egy szintén új bejárati ajtó váltja a régieket.