Az iszkaszentgyörgyi kastély egyik utolsó lakója

Amikor Sybill von Manteuffel-Szoege, a Pappenheim grófi család legidősebb unokája, a ma 96. életévében járó Sybill néni – ahogy Szentgyörgyön szólítják – hazalátogat, a kastélyban számára kialakított szobában szállhat meg. Ilyenkor élvezi a szépen rendbe tett, régi bútorokkal ízlésesen berendezett kastély szobáit, amelyek eredeti bútoraira, elrendezésére ma is tűpontosan emlékszik. Szereti a Freskó-teremből nyíló kilátást a gondosan karbantartott francia kertre – bár az épület előtti fákra megjegyzi, hogy gyerekkorában lombkoronájukat olyan egyenesre nyírták, mint az asztal, így az ablakból kitekintve a gyönyörű látkép alján a fák zöld stráfot alkottak. Nagy sétákat tesz a kastély körül és ellátogat a katolikus templom szomszédságában álló családi kriptába, ahová virágot visz. 

Be voltam gyulladva

- A háború után hosszú ideig nem mertem hazajönni. Bujákra, ahol nagyapámnak annak idején volt egy vadászlakja és ahol én is sok időt töltöttem gyerekkoromban, előbb visszamentem, mint Iszkaszentgyörgyre. Sőt, előbb láttam azt is, mivé lett a fehérvárcsurgói Károlyi kastély, mint az unokatestvérem, Károlyi György. Egyébként éppen ő beszélt rá egy magyarországi látogatásom során, hogy jöjjek végre haza. De egyedül nem mertem. Komolyan be voltam gyulladva. A bujáki polgármestert kértem meg, akivel jó kapcsolatot ápoltam, hogy kísérjen el. Nagy meglepetésemre a kastély udvara tele volt emberekkel, akik mind velem akartak találkozni. Megható volt, hogy emlékeznek mindannyiunkra – mesélte Sybill néni, akit boldogsággal tölt el, hogy a család egykori otthona nem csak megmaradt, de szépül, fejlődik. 

Az igazi otthon persze ma már Olaszország, Milánó mellett egy kis faluban él, oda köti a családja, két dédunokája is van már. Ám élete kezdete és ifjúsága örökre Iszkaszentgyörgyhöz fűzi. Rengeteg régi emléket, történetet elevenít fel. Ám mindazok ellenére, ami történt velük, nincs benne keserűség. Tiszta derűvel, időnként enyhe iróniával, kacagva mesél a régi világról. Jó hallgatni!

Vagy Siegfried, vagy senki!

- Nagyanyám, Erzsébet,  a Pappenheimeknél jóval magasabban jegyzett Károlyi család sarja volt, emiatt sokáig még a gondolattól is tiltották, hogy Pappenheim Siegfried felesége legyen. Nem találkozhattak, még levelezni sem engedték őket. Végül aztán nagyanyám testvére, Károlyi Mihály (az első világháború utáni magyar történelem vitatott személyisége – a szerk.) hozta tető alá a frigyet. Miután jó kapcsolatot ápolt nagyapámmal, egy alkalommal vadászatra hívta. Minő véletlen, éppen Bujákra. A két fiatal öt év után találkozott ismét. Az évek alatt egyébként nagyanyámnak számos jeles kérője akadt, többek között egy sziámi király is. Ám nagyanyám azt mondta, ha nem mehet hozzá Pappenheim Siegrfiedhez, inkább férjhez se megy! Az esküvőt aztán – mivel a Pappenheim család nem volt elég elegántos a Károlyiaknak – nem Magyarországon, hanem Franciaországban tartották. Szép csendben. 

Püspök mögött a püspök

- Ma is mindenkire emlékszem, akik nálunk szolgáltak, de főleg két nevet említenék. A Pintér családot, akiknek egyike volt a főinasunk. Bujákon a kiskastélyban kezdett kisinasként szolgálni anyámnál. Nagy barátom volt! A másik, Püspök József, a parádéskocsis. 1938-ban Budapesten rendezték az Eucharisztikus világkongresszust, ami részben egybeesett a Szent István halálának 900. évfordulójára tartott egyik fehérvári ünnepséggel. Számos magasrangú egyházi személy látogatott a városba. A vasútállomáson díszmagyarba öltözött urak fogadták őket, akik saját kocsijaikkal fuvarozták a vendégeket. 

Sokszor mentem le hozzá az istállóba, izgalmasabb volt, mint az angol lecke! 

Nem voltunk gazdagok

- Az iszkaszentgyörgyi birtokot apám - Manteuffel báró - mentette meg, akivel nagyapám Németországban, Pappenheim városában találkozott. Apám nagynénje volt a város úrnője. Jóban lettek, így aztán később, az első háború után ide hívta, hogy vezesse a gazdaságot – nagyapámat nem érdekelte a birtokvezetés, csak a szobrok gyűjtésével volt elfoglalva - Iszkaszentgyörgyön, Bujákon és a harmadik birtokon Fényen, amíg anyám öccse, Sándor, Iszkaszentgyörgy örököse ki nem tanulta a mezőgazdaságot. Apám hozott ide új embereket és tett rendet. Sajnos Bujákot aztán mégis el kellett adni. 

Sokat voltam egyedül, mert anyám fiatalabb testvérei még nem voltak házasok, kisebb unokatestvéreim pedig Németországban éltek, keveset jártak Magyarországra. Fogadást is csak ritkán tartottak a kastélyban. Ennek egyik oka az első háború utáni pénztelenség, a rossz gazdasági helyzet volt. Trianon után Magyarországot szétszedték – ezt mindenki tudja – a frontokról hazajöttek a katonák, az elvett országrészekből is rengetegen költöztek át. Ugyanakkor 

Ez volt az oka annak is, hogy anyám két húga Budapest helyett Münchenben volt elsőbálozó, olyan messze nagyobb eséllyel találhattak férjre. Igaz, hogy Károlyi Mihály nagyon ügyetlen volt az emigrációban, de sosem volt kommunista! Sokat tudnék róla is mesélni!

Onassist is ismerte

- A család a második háború végén több csoportban hagyta el az országot. Anyám 1944 őszén másállapotban volt, azt mondogatta, márpedig ez a gyerek is Magyarországon fog megszületni! Nem így lett. A menekülés miatt mégsem volt bolondéria, mert akkoriban olyan hírek keringtek, hogy az amerikaiak nem engedik a szovjeteknek az egész országot elfoglalni. Azt is beszélték, a Duna lesz a két hatalom közötti határvonal. Ebből aztán nem lett semmi, mert az akkor már rossz állapotban lévő Roosevelt tanácsadói közül többeket is az oroszok fizettek…

Itt vegyük vissza a szót a bárónőtől! Sybill néni a háború végét Németországban érte meg, ahonnan – mivel apja révén német állampolgár volt – számára nem volt kiút: csak egy szűk, ötven kilométeres körzetben mozoghatott, messzebbre vonatjegyet sem vehetett. Szeretett volna egyetemre menni, de korábbi tanulmányai ezt nem tették lehetővé. Tizennyolc éves volt és tudta, pénzt kell keresnie, hiszen családjára nem támaszkodhat. Nyelvtudását kihasználva, tolmácsként kezdett dolgozni az amerikai seregben, ahol aztán az egyik katonanő segített neki Olaszországba jutni. Firenzében lett nevelőnő. Számos nyelvet beszél ma is – az olasz nem volt eredetileg ezek között -, nyelvtudása többször is jól jött élete folyamán, amikor munkát keresett. És jól jöttek bizony a származásának köszönhető korábbi kapcsolatai is, aminek révén olyan emberekkel is megismerkedhetett, mint például Aristoteles Onassis, vagy a híres magyar bőrgyógyász, László Ernő. Ez azonban már egy másik történet.

Sybill von Manteuffel-Szoege hálás az életéért, azt mondja, köszönettel tartozik Istennek. Korához képest jó egészségnek örvend, tiszta fejjel képes ma is követni a világ eseményeit, amelyekről véleménye is van. – A mai világban, ami mára „összement”, remek lehetőségeink vannak! A múlton nem érdemes rágódni, de vegyük észre, hogy minden, ami a jelenben történik, azt mi állítottuk elő és rajtunk múlik a jövő is! Foglalkozzunk vele és tegyünk érte! Egymással összefogva, barátságban. Csak így tudunk megmaradni!