Szívszorító fehérvári történet terjed a közösségi oldalon

Nyílt üzenet egy huszonéves nagylányhoz címmel futótűzként terjed a világhálón az a bejegyzés, amely egy augusztus 1-jei, mások által látott eseménysor kapcsán született meg. A hozzászólások alapján a téma megosztó, van, aki azon a véleményen van, hogy a szülő(k) felelőssége is, hogyan bánik vele/velük a gyermekük, míg más inkább a kortársakat okolja a csúnyább, érzelemmentesebb beszédért, viselkedésért. 

Nem tisztünk igazságot tenni, állást foglalni, szóval ennyi előzetes után magunk is közzétesszük a levelet, amely így szól: 

"Kedves Ismeretlen!

Ma (augusztus 1-jén – a szerk.) kb. 16.30 körül a Székesfehérvári Park Center Aldi áruházában mögöttem álltál édesanyáddal a pénztárnál. Ez még nem különös esemény... Vannak így páran. A hangnem, ahogy vele beszéltél, a szívemet összeszorította. Csúnyán, lekezelően és érzelemmentesen kommunikáltál, miközben anyukád szavain azt hallottam, hogy mindent megteszek, hogy neked jó legyen. Te azonban nem segítettél neki. Nem segítettél akkor sem, mikor bepattantál a piros kis Hondádba, mert hagytad, hogy álljon ott szegény a tűző napon, mire kinyitottad neki az ajtót.

Az én anyukámmal már nem tudok vásárolni, mert elköltözött egy másik világba, de ha annyit kérne, fizessem ki a 7 db zsemléjét, eszembe sem jutna megkérdezni, ahogy Te tetted, hogy minek neked 7 zsemle? Örülnék, ha segíthetnék, és akár 100 zsemlét is kifizetnék neki. 

Tudod, miért? Mert Ő vagy Ők édesapáddal azért küzdenek, azért dolgoznak és talán mondanak le sok mindenről, hogy Te Pécsen tanulhass, legyen hol laknod és legyen egy cuki piros Hondád.

Szóval kedves fiatal, barna hajú lány, én átgondolnám a helyedben, hogyan beszélsz azzal a nővel, aki világra hozott, és hallhatólag szeret téged. Egy szó, ami nem más, mint: bocsáss meg – hidd el, elég lesz Neki."