Billentyűsként harcol a sztereotípiák ellen Szabó Róbert

– Valamirevaló esküvő nem lehet meg élő zene nélkül e hazán – mondja Szabó Róbert, aki harcol a béklyók és az egyszemélyes zenekarokat érő megbélyegzések ellen. Mint kiemelte, a legfontosabb alapelvei közé tartozik: mindent élőben, és alázattal, a vendégek, valamint a megrendelők szolgálatában. 

– Az egyszemélyes zenekari pályafutásom 2017 márciusában indult el ténylegesen egy nagyszékelyi bállal, majd nyáron egy kedves ismerősöm lakodalmában az esküvők varázsát is megtapasztalhattam. Már ekkor megragadott az egész hangulata, az, hogy az embereket szórakoztathatom, és annak az örömnek a megtapasztalása is sokat lendített rajtam, amit az ifjú párok éreznek a nagy napjukon. Külön öröm, hogy ezt a zenei szolgáltatásommal még boldogabbá tehetem. Ezután, mint ahogy annak idején a népdal is, szájról szájra kezdett terjedni az, hogy zenélek, rengeteg dicséretet kaptam, és különösebb hirdetés nélkül egyre több és több felkérésem érkezett. Az első évben még csekély, nagyjából tíz alkalommal zenéltem, ezután 2018-ban ez a szám már több mint duplájára nőtt, míg 2019-ben már ötvennél is több bulin voltam jelen mint szolgáltató. Nem egyszer volt olyan, hogy pénteken lagziban, szombaton falunapon zenéltem, majd vasárnapra is maradt még fellépésem. 

Az úgymond playback zongorázás nekem sosem volt a terepem

A legfontosabb alapelvei közé tartozik, hogy mindent élőben, alázattal, a vendégek, valamint a megrendelők szolgálatában.

– Sajnos egyszemélyes zenekarként rengeteg megbélyegzést kap az ember, hiszein sokan vannak olyanok a pályán, akik különböző zenei alapok segítségével zenélnek, mellette pedig csak imitálják azt, hogy a hangszerükön játszanak. Talán mondhatom, hogy tanult zenész vagyok, hiszen jelenlegi egyetemi tanulmányaimban is zenét tanulok. Ez alapvetően kizárja azt, hogy zenei alapok segítségét vegyem igénybe, mindent próbálok megtanulni, és saját stílusban, élőben előadni. Természetesen az egyszemélyes zenekarnak is megvannak a korlátai, viszont az imitálás, és az úgymond „playback” zongorázás nekem sosem volt a terepem.

Szabó Róbert mindent megtesz, hogy az ifjú pár és a násznép minden kívánságát teljesítse, mindezt úgy, hogy hű legyen a hagyományokhoz. Számára kifejezetten fontos, hogy egy lakodalom megmaradjon lakodalomnak.

– Ha felkérnek egy esküvőre zenélni, az az első kérdésem általában mindig az, hogy van-e bármilyen különleges kérése az ifjú párnak, van-e esetleg olyan dal, amit mindenképpen szeretnének, ha felcsendülne az este folyamán. Ez azért fontos, mert hiába tudok rengeteg zenét, mindent én sem tudhatok, azonban szívesen bővítem ilyen kérésekkel a repertoárom. Természetesen a násznépnek is igyekszem megfelelni, hiszen hiába szeretek egy zenét, ha látom, hogy az a közönséget nem köti le, akkor tudom, hogy váltanom kell. Emellett sosem utasítok vissza senkit, ha esetleg kéréssel fordulna hozzám, természetesen ha az nem megy szembe az ifjú párral megbeszéltekkel. Ha pedig tudom, akkor szívesen teljesítem is ezeket a kéréseket. Többször volt olyan, hogy egy dalt már ismertem, de korábban még nem játszottam sosem. Ekkor használom ki a zenei előképzettségem, keresek gyorsan egy kottát hozzá a táblagépemen, és ott helyben, azonnal lejátszom, amit kérnek. A mosoly és a taps pedig nem marad el! Számomra elképzelhetetlen az, hogy ne csendüljenek fel a régi, nagy lakodalmas slágerek, mulatós számok. Természetesen ettől függetlenül a repertoáromban a 60-70-es évek slágereitől a báli zenén át a modern magyar slágerekig minden megtalálható. 

A kérdésünkre, hogy melyik volt a legemlékezetesebb fellépése, a következőt válaszolta:

– Már a legelső lakodalom is igen maradandó volt számomra. Az ifjú pár idősebb, már nyugdíjas volt, és úgy tervezték, hogy 14 órától nagyjából 20 óráig fog tartani a lakodalmuk, viszont sikerült olyan hangulatot csinálnom, hogy hajnal 1-kor még alig akartak hazamenni a vendégek. Ezután Cecén volt egy olyan lakodalmam, ahol a menyecsketánc marad meg örökre a fejemben: már mindenki táncolt az új asszonnyal, megérkezett az új ember, hogy elvigye szerelmét, azonban ahogy futottak kifelé a kicsit csúszós füvön, megcsúszott a férj lakkcipője, így ő is és a menyecske is a földön találta magát. Szerencsére nem esett bajuk, felpattantak és elindultak a közös élet útján – zárta mosolyogva gondolatait Szabó Róbert.