Huszonkilenc éve tartanak borversenyeket Csákberényben, még egy sem maradt el

A mintát leadó 38 sörédi, zámolyi, csákberényi, gánti és fehérvárcsurgói termelőből 16 ért el aranyérmet, miután a zsűrik tagjai – ideértve az úgynevezett társadalmi zsűrit is – 88 fehér-, 13 rozé- és habzó-, valamint 11 vörös-, azaz összesen 112 bormintát kóstoltak és értékeltek a versenyen. A legmagasabb pontszámot a Sáfrán Pincészet 2019-es merlot vörösbora kapta. Nem kis teljesítmény egy amúgy köztudottan fehérboros vidéken!

A csákberényi borversenyt egyébként 1993 óta rendezik meg, eddig még sosem maradt el, még a járvány idején is megtartották, csak akkor nem tavasszal, hanem a nyáron kerítettek rá sort. Ám az idén szervezték meg először úgy, hogy nem csak csákberényi borokat nevezhettek a borászok. A zámolyi Szabadkai Pincészet is élt ezzel a lehetőséggel, ők kilenc borral neveztek, és négy arany, illetve öt ezüst minősítést kaptak.

– A négy aranyból kettőt a 2018-as, illetve a 2019-es cabernet sauvignonunk kapta, mellettük az ezerjónkat és a királyleánykánkat ismerték el arannyal. Hozzáteszem, két másik borunk mindössze 1,5 ponttal maradt el a legmagasabb minősítéstől. Elégedettek vagyunk az eredménnyel! Különösen a vörösborainkra vagyunk büszkék, hiszen ismeretes, hogy a Móri borvidék fehérboros, a kékszőlőkből inkább rozét készítenek. Az öcsémmel ezért célul tűztük ki, hogy megmutassuk, lehet errefelé is jó vörösbort készíteni. Nálunk csak ez az egyfajta kékszőlő van, abból igyekszünk szép bort készíteni – mondta az értékelést és az oklevelek átadását követően Szabadkai Ákos, akit a pincészetben folyó munkáról is faggattam. Kiderült, nagypapájuk már gyerekkorukban befogta őket a szőlőben, és elvárta bizonyos munkák elvégzését. Ennek ellenére halála után majdnem az eladás sorsára jutott a szőlő, ám mivel nem jelentkezett komoly vevő, viszont sajnálták volna, ha a szőlő ebek harmincadjára jut, így végül a testvérek komolyan kezdtek foglalkozni vele. Eleinte csak a saját szájuk íze szerinti nedűk kerültek ki a hordókból, később viszont tudatosabbra fordult a borászati tevékenységük.

A termesztés mindössze másfél hektáron folyik a zámolyi szőlőhegyen, nagy része saját tulajdonban van. Ebből kifolyólag fajtánként sincsenek túl nagy területek, éves szinten pedig összesen öt-hatezer palackot töltenek meg a különböző fajtákból készült borokkal.

– A fordulópontot ­2009-re tenném. Ekkor vittük először a borainkat versenyre és kezdtünk odafigyelni arra, hogy a kapott bírálat alapján min kell változtatnunk. 2014-ben értük el az első arany minősítésünket, néhány éve pedig már országos versenyeken is kapunk pozitív visszajelzéseket. Ezek talán még motiválóbbak, mint a helyi megmérettetések, hiszen az ilyen versenyeken más régiók ízvilágához szokott bírálók értékelik a borainkat. 2018-ban egy ilyen versenyen a királyleánykánk és az aktuális évi cabernet sauvignonunk is bekerült a legjobb száz bor közé – mondta a termelő, aki azt is elárulta, természetesen hosszú út vezetett idáig: sok tanulás, tapasztalat, a teljes korábbi technológia lecserélése. Mind olyan tényezők, amelyek az emberen múlnak. Az időjárást azonban, ami szintén nagyon fontos összetevő, nem lehet befolyásolni. Azt is hozzátette, a jó termés csak egy alap, de hogy abból jó bor is készüljön, ahhoz nagyon sok pincemunka kell.

– Minden évjárat mást hordoz magában, és sosem lesz olyan a következő, mint amilyen már volt. Ettől izgalmas az, amit csinálunk. A legnehezebb része pedig az, hogyan tudjuk évjárattól függetlenül az egyszer elért jó minőséget minden évben megőrizni, szinten tartani – zárta gondolatait Szabadkai Ákos.