Üzenet: Magyarország mindig segít a humanitárius veszélyhelyzetben

A beléptetésre várva volt időnk elgondolkodni a Magyarországot oly gyakran támadók vádjain: a magyarok nem engedik be a (minden dokumentum nélküli) menekülteket. A határon állva ismét láthattuk a valóságot, mit tesz Magyarország? Segélyszállítmányokat szállít és menekülteket fogad.

Ahogy a sofőrök kiszállnak fülkéikből, mosolyogva siet eléjük Vargha Tamás külügyminisztériumi államtitkár, Székesfehérvár országgyűlési képviselője. Az államtitkár a magyar segélyszállítmányt hozó kormánydelegáció vezetője. Mellette van az adományokat fogadó Viktor Mikita Kárpátalja kormányzója, Bacskai József főkonzul és Barta József a Kárpátaljai Kulturális Szövetség alelnöke. Mindenki mosolyog. A delegációt biztosító, minket körülvevő fekete egyenruhás ukrán biztonságiak is. Az átadás- átvétel jó alkalom a sajtóértekezletre is. – Magyarország biztonsága a legfontosabb! – jelentette ki a külügyminisztériumi államtitkár.

Vargha Tamás, Székesfehérvár országgyűlési képviselője március 8-án, kedden a határátkelőhely kárpátaljai oldalán adta át hazánk legutóbbi segélyszállítmányát. A politikus hangsúlyozta: Ukrajna szomszédos ország, amely most bajban van, ezért volt szükség arra, hogy Magyarország útnak indítsa eddigi legnagyobb, eddig példa nélküli méretű segélyszállítmányát. A mai, ennek első része érkezett meg a háborús válság sújtotta országba az Ökumenikus Segélyszervezet közreműködésével. A magyar kamionok összesen 214 raklapnyi segélyt tartalmaznak. Ennek nyolcvan százaléka tartós élelmiszer, a fennmaradó mennyiség pedig higiéniai eszközökből áll. A tíz kamionból három, 165 lélegeztetőgépet szállít. Vargha Tamás államtitkár Záhony kárpátaljai oldalán a kamionok érkezése után megtekintette azt az ipari objektumot, ahol a segélyszállítmányokat fogadják és csomagolják, ha szükséges. Az önkéntesek egyikében Lengyel Zoltánt, Fejér megye egykori országgyűlési képviselőjét is felismertük.

– A mostani segélyakció egyik fő felelőse az Ökumenikus Segélyszervezet, munkatársaik a konzulátussal és másokkal való együttműködésben segítik majd a további küldemények célba jutását. Mi azt szeretnénk, hogy ezek a szállítmányok minden gond nélkül keljenek át a határon, és probléma nélkül jussanak el rendeltetési helyükre – jelentette ki Vargha Tamás ország­gyűlési képviselő.

– Egyelőre, hála Istennek, Kárpátalja a béke szigete, nálunk nincsenek harci cselekmények – mondta Barta József, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének alelnöke. – Eleinte voltak nehézségek, problémák, de a katonai adminisztráció által jól megszerveződött az élet. A településeken belül is a biztonság a jellemző. Éjszaka járőrszolgálatok vannak annak érdekében, hogy ne legyenek betörések és más bűncselekmények. Kezdetben történtek próbálkozások arra nézve, hogy valamilyen nemzetiségi viszályt szítsanak egyesek, de ezeket sikerült elfojtani. A lakosság nagy része itthon maradt, és imádkozik a békéért, s dolgozik azon, hogy fogadhassa a menekülteket. Iskolákban, óvodákban, kultúrházakban alakítottak ki helyeket, de magánházakban is sokan laknak. A kárpátaljaiak megszervezték a harcok elől menekülők ellátását, ami óriá­si odaadást jelent. Érzik azt, hogy azokon kell most segíteni, akik még nagyobb bajban vannak, mint ők. Barta József arról is szólt, hogy a nehéz sorban élő emberek most még nehezebb helyzetbe kerültek, mert nagy az infláció. Így aztán nemcsak a menekültek, de azok is támogatásra szorulnak, akik csekély fizetésből, vagy anélkül tengődnek. – Sok mindent sikerül összefogással megoldanunk, de a készleteink fogytán, ezért nagyon fontosak ezek a támogatások – folytatta az alelnök. – Felmérjük, kik azok, akik igazán rászorulnak. Nagyon jó, hogy a szállítmány egy része itt marad Kárpátalján, mert itt is nagy a szükség. A többi része azokra a területekre megy, ahol a harcok közepette éhezik a lakosság. Látjuk, érezzük, mekkora Magyarországon az összefogás, azt is, miként fogadják a menekülteket. Büszkék vagyunk arra, hogy a magyarság ilyen, így fogadja azokat, akik bajban vannak, de az itteni problémákra is oda kell figyelni, és köszönjük, hogy ez a figyelem létezik.

Megkérdezem, szerinte hány magyar szolgálhat a frontokon. – Nem ismerem a számokat, de mivel sorkötelezettség van, nyilván magyar származású katonák is harcolnak. Egyelőre azokat viszik el, akiknek van katonai tapasztalatuk, hivatásos katonák vagy valamikor szolgáltak harci övezetben. De önkéntes is nagyon sok van, miközben létrehozták a területvédelmi erőket, amely szolgálatból mi is részt vállalunk.

Záhonyban, a határ magyarországi oldalán, amíg a beléptetésre vártunk, Helmeczi Lászlót, Záhony polgármesterét kérdeztük. Elmondta, hogy hozzájuk a Vöröskereszt és a Református Szeretetszolgálat szállítja az adományokat, és a település, valamint a környező községek lakossága végzi a szortírozást. Eddig a legnagyobb segély egy 15 kisbusznyi élelmiszer-­adomány volt egy nagy budapesti kampányt követően. – Amit Záhonyban a menekültek nem tudnak felhasználni, azt továbbküldjük – mondta a településvezető. – Komoly, nagy civil csapat van e mögött, akik szortírozzák, és az adományokat raklapokra rakják. Záhonyból eddig ötkamionnyi raklapos adományt küldtek tovább. Kamionokkal viszik át a határon, ezt az ungvári főkonzulátus segítségével szervezik, és Kárpátalja kormányzója koordinálja.

A határ kárpátaljai oldalán, egy gyárépületben oldották meg a szállítmányok fogadását, raktározását, válogatását és csomagolását. Az egykori gyárépület hatalmas raktárában óriási mennyiségű az érkező és felhalmozódó készlet. A mennyiséghez képest messze túl kevés a válogatószemélyzet. Kis kartondobozokat nyitnak fel, és egybegyűjtik a játékmacikat, sütis-, kétszersültes- és teásdobozokat, elemlámpatelepeket, szikvízbálákat. Itt bent, a raktárban is hideg van, kint az épület előtt erős a szél. Így megnyugtató látni, hogy már külön vannak gyűjtve a hálózsákok hegyei. De a legtöbb ládika, karton,doboz még feltáratlan. Miközben Ukrajna legnagyobb, de főleg a háborús részein a lakosságnak vize sincs, itt még többszöri átrakodásra várnak a segélyek. Hogyan lehetne ezt felgyorsítani úgy, hogy a magyar kamionokról ne kelljen lerakodni a raktárba, külön csoportokba gyűjteni a hasonló készítményeket, majd ezeket átrakni ukrán kamionokba vagy a raktár melletti síneken álló vagonokba? Hogyan lehetne felgyorsítani vagy kiküszöbölni a többszöri átrakodást?

Végül sikerül a kárpátaljai kormányzót, Viktor Mikitát is megszólaltatni. – A mai a legnagyobb, ami eddig érkezett – jegyezte meg a kormányzó. Megkérdeztük, hogy mi, magyarok mit küldjünk, hogy tudnánk segíteni, mire van a legnagyobb szükség? 
– Mindenre! – hangzott a felelet. A sajtó gyakran úgy ír Kárpátaljáról, mintha a béke szigete lenne. Azt a kérdést is feltettük, hogy ezt a helyzetet szerinte meddig lehet fenntartani? 
– Nem tudjuk, remélhetően sokáig!

Átlépjük a határt. Megcsörren a telefonom. Egyik barátom kérdezi: merre jársz? Most léptem be Kárpátaljáról Magyarországra. – Tőlünk meg most ment el egy ukrán anya a két kislányával, pár óra múlva jön egy nagyobb család – mondja ő. 
Ismét szól a telefon. Egy másik barátom kérdezi: este nem tudtok átjönni, befogadtunk egy ukrán családot, csak a fiatal lányok tudnak angolul. Annyi mondanivalójuk van, el tudnák mondani, te megírhatnád.

A magyar segélyszállítmányok Ukrajnába érkeznek, de hogy az ország melyik részébe, hova továbbítják azokat, ugyanúgy kérdésesek, mint a Magyarországra érkező, majd onnan továbbinduló menekültek célállomásai. De ami fontos: Magyarország segít!