A szabadság ma sem kézenfekvő adottság

A diákok négy helyszínen – a világháborús emlékműnél, az Országalmánál, a püspöki palotánál és a Lakatos utcánál – adták elő 1848. március 15-ének főbb eseményeit, miközben velük együtt a vonult a tömeg.

A Matuz János rendezte előadás az ideiglenesen Pilvaxra átnevezett kávéháznál felállított színpadon ért véget, ahol a történelmi zászlók bevonulása után a fiatalokat az ünnep szónokai váltották. Elsőként Cser-Palkovics András polgármester méltatta a forradalom és szabadságharc hőseit, és beszélt arról a magyar nemzetről, amely feltámasztotta a tengert, melynek hullámai megingattak egy régi monarchiát, és hatással voltak egész Európára. Szárba szökkent a reformkor nagyjai által elvetett mag, ami a nemzeti szabadság, önrendelkezés és a demokrácia facsemetéjévé nőtt. Ezt az akkor még törékeny fát 1848 hősei vérükkel védték meg. Tették ezt úgy, hogy tudták, ők maguk sosem pihenhetnek majd az árnyékában. A polgármester rámutatott: a fa – dacára a hódító lánctalpaknak és a sötét diktatúra próbálkozásainak – ma is áll, árnyékát 30 éve élvezhetjük. A jog védelmében élünk, gyakorolhatjuk a szólásszabadságot, élvezhetjük a szabad piacgazdaság és a szabad fogyasztás lehetőségeit. A nemzeti szabadság léte mára azonban sokaknak természetessé vált, pedig ma sem kézenfekvő adottság. Ezért oda kell rá figyelnünk: becsülnünk, védelmeznünk, gondoznunk kell! Máskülönben a fa kiszárad.

Molnár Krisztián, a megyei közgyűlés elnöke elsősorban a szomszédban folyó háborúról, a menekültek befogadásáról és az április 3-i országgyűlési választások jelentőségéről beszélt. Ezt követően a tömeg a honvédség helyőrségi zenekarát követve az egykori Fekete Sas Szálló épületéhez vonult, ahol koszorúzással ért véget az ünnepség.