A rendkívüli időkről beszélgettünk az oktatásban Sajtos Józseffel

– Semmi más nem történt, minthogy alkalmazkodtunk az objektív feltételekhez, a kialakult helyzethez – elemzett Sajtos József igazgató. – Nem sopánkodásról, hanem az eddigi munkánk új körülmények közötti folytatásáról szólt az életünk. A körülményeken kívül más nem változott, a cél is ugyanaz maradt: alternatív lehetőségek bemutatásával, megélésével a kihívásokhoz minél jobban alkalmazkodni tudó diákok nevelése. Szerintem az, hogy az új körülményekhez való alkalmazkodással mi magunk is új képességeket, kompetenciákat sajátíthattunk el, csak nyeremény számunkra. Izgalmas időket éltünk át.

Gondolta volna, hogy ilyen nehézségek elé állítja az élet?

– Amikor igazgató lettem, rá pár évre hallottam egy kifejezést, amellyel a mai napig azonosulni tudok: „Benne van a pótlékomban.” Ha valaki vezető lesz, nem tudja előre, hogy mire szerződött. A jövő áll előtte, melynek a feladatait meg kell oldania, a kihívásainak meg kell felelnie. Semmi extra dolog nem történt, teszem a dolgomat egy új inerciarendszerben. Életképes válaszokat keresek és próbálok adni az új kihívásokra úgy, hogy iskolánk pozitívan jöjjön ki a jelen helyzetből. Most ez a feladatom, ezért dolgozok, dolgoztunk kollégáimmal. Ők segítenek, nekem pedig benne van a pótlékomban.

Miként tudták kollégáival kezelni a helyzetet?

– Szerintem nagyon jól és rugalmasan. Az objektív feladatok kevesebb gondot okoztak, mint a tantestületnek az oktatás területéhez kapcsolódó szubjektív problémái. Találkoztunk egy új kihívással, nyugodtan kijelenthetem, hogy megfelelően választ is adtunk rá. Problémáink inkább – szerencsére – kollégáim buzgóságából, tenni akarásából fakadtak. Ha valaki húzott már szekeret, tudhatja, hogy húzni is nehéz, de ha beindul, visszafogni még nehezebb, viszont valamikor erre is szükség van. Hatalmas energiákat kellet visszafogni, megfékezni, hogy ne gázolja el a szekér a lovakat. Szerintem ez is sikerült. Többen bekapcsolódtak a szociális vonal segítői feladataiba is, telefonos kapcsolattartóként rendszeresen beszélgettek és tartották a lelket az ország különböző pontjain élő magányos, idős emberekkel. E programból egy képzőművészeti kör alakult ki, ugyanis rajzos kolléganőnk kezdeményezésére az általunk biztosított eszközökkel, anyagokkal több néni kezdett el festeni. Szeretnék szót ejteni technikai dolgozóinkról is, hiszen az új helyzetből nekik is jutott. Mintegy 17 ezer 500 maszkot készítettek el még akkor, amikor azokra nagy szükség volt: ezekből a helyi igényeken túl Budapestre, Székesfehérvárra és a Nyírségbe is jutott.

A szülők és a diákok megfelelő partnerek voltak az intézkedések végrehajtása során?

– Teljes mértékben. A szükséges felméréseket általában 24 órán belül hiánytalanul teljesítettük. Minden szülő és diák – legalábbis a nagyon nagy többség – átérezte a helyzet komolyságát, és segítőkészen állt felhívásainkhoz. A megszorításokat jól viselték a gyerekek.

Pedagógiai vagy inkább szervezési feladatot jelentett a vírushelyzet kezelése?

– Ezt is, azt is. Az online oktatás mindenki számára új volt, kihívást jelentett. Módszertanban is váltanunk kellett, új utat építeni, s ez természetes módon maga után vont különböző szervezési feladatokat. Szerencsére nem vesztünk el az apró részletekben, és a felsőbb utasításokat is a helyén tudtuk kezelni, így túléltük a legnehezebb időszakot.

Ön is átesett a fertőzésen. Megviselte?

– Köszönöm, megvagyok. Dicsekedni nem lehet, panaszkodni pedig felesleges. Nem csak szellemileg és mentálisan kellett alkalmazkodnom az új helyzethez, hanem fizikai valómban is. Úgy, mint sok mindent, ezt a vírust is alaposan kipróbáltam, megéltem. Hat hétig voltam otthon, produkáltam vagy tíz negatív teszteredményt, és még mindig nem voltam teljesen jól.

Mire számít az elkövetkezendőkben?

– Újabb hetet kezdtünk el az új tanévben, kérdőjelekkel, de bizakodva. Kérdőjelekkel, mert bár sokan biztonságos környezetről adnak hírt, de a levegőben azért benne van a bizonytalanság. Mi lesz, ha ismét a vírus lesz az úr? Meddig jöhetnek a gyerekek iskolába? Mi lesz, ha visszatér a digitális tanrend? Kiket fog érinteni? És még sorolhatnánk a bennünk és másokban is felmerülő kérdéseket. Bizakodva kezdtük az új tanévet, mert bízunk abban, hogy idén minden rendben lesz, nem kell senkinek sem otthonról tanulnia. Bizakodunk, hogy nem lesz távoktatás, s egyben bízunk a jól átgondolt, időben meghozott és időben kihirdetett központi intézkedésekben is. De a tanévkezdés bizonytalansága a külső környezet bizonytalanságából fakad. A belső környezet, a bennünk lévő feladattudat remélhetőleg biztos alapokon nyugszik. Bizonytalan világunkban biztos és közös pont a gyermek, a mi tanulónk. A feltételrendszer változik, de a cél, a feladat évszázadok óta nem: tisztességes, becsületes, embertársaival szemben elfogadó, segítőkész ifjak nevelése. E cél érdekében csak együttműködve, bizalommal egymás iránt, a gyerekek aktív bevonásával, közösen érhetünk el eredményt.