Harcba hívják a tudományt a szúnyogok ellen Székesfehérváron

A szúnyogokról nehéz pozitívan nyilatkozni, pedig a természetvédelmi szakemberek szerint nagyon is fontos helyük van az ökoszisztémában: a sok szúnyog ugyanis táplálékforrás számos más faj számára, így jelenlétük a gazdag élővilág egyik ismérve. Másrészről a szúnyog­irtás folyamata évtizedek óta ellenérzéseket vált ki ugyanezekből a természetvédelmi szakemberekből – egészen egyszerűen azért, mert a levegőbe, földre juttatott kemikáliák minden repülő rovarra káros hatással vannak. Magyarán ezek az idegmérgek elpusztítanak minden éppen repülő rovart. Részben ezért kevesebb a fecske, s ezért tűnnek el a beporzó rovarok is. Ezzel párhuzamosan az azokat fogyasztó állatokra is káros hatással vannak. Megmutatkozhat ez a vékony héjú tojásokban, születési rend­ellenességekben, pusztulásra ítélt fiókákban egyaránt.

Csete Gábor, Székesfehérvár természetvédelmi szakmai vezetője szerint ennek a természetkárosító folyamatnak vethet véget az, ha a város áttér a biológiai szúnyoggyérítés módszerére. Nyár elején mutatták be azt a módszert a megyeszékhelyen, amelyet egy spanyol cég hozott el a városba. Egész nyáron zajlott és még ebben a hónapban is tart a csípőszúnyog­fajok és fészkelőhelyeik feltárása a városban, hogy kiderüljön, hová kell majd bejuttatni azt a természetes fehérjét, amely már lárvaszinten végez a kártékony csípőszúnyogokkal.

A szúnyogoknak fontos helyük van a természeti rendszerben

– A szúnyogok nem feltétlenül a tavakban kelnek ki, hanem inkább olyan víz­állásokban, kerti kis tavakban, öntözővizekben, ahol pangó víz található. Ezeknek a területeknek zajlik az idei esztendőben a monitorozása. Így fogjuk megtudni, hogy konkrétan hová kell eljuttatni azt a természetes anyagot, amely megakadályozza majd a szúnyogok kikelését. Ez a biológiai módszer nem új keletű egyébként, Spanyolországban negyven éve használják, melynek köszönhetően nem is nagyon van ott csípőszúnyog – mutat rá a szakember, s elmagyarázza azt is, hogyan kell elképzelni ezt a módszert: egy, a természetben is megtalálható, talajlakó baktérium által termelt toxikus fehérjéről van szó, amely kizárólag ezeknek a káros fajoknak a kikelését akadályozza. Ez a folyamat tehát teljesen vegyszermentes, és csak a csípőszúnyog lárváira hat. A jelenleg használt vegyszerek – akár levegőből, akár földi, ködképzős módszerrel juttatják ki – az összes rovarfajra hatnak. Éppen ezért nem engedik használni őket a természetközeli zónákban. Ilyen a Sóstó Természetvédelmi Területe, a Borszéki, Székely utcai láprétek, az Aradi utca környéke, a Csónakázó-tó, Bregyó-tó környéke – hogy csak néhányat említsünk, de a közvetlen fasorok, dűlők is ilyen védett zónák.

– Nem is lenne értelme használni ezeket a vegyszereket, mert noha az akkor éppen repülő rovarokat elpusztítják, de másnapra újabb lárvák kelnek ki, és pár nappal később ismét szúnyoginvázió lehet – mutat rá Csete Gábor. A jelenleg zajló kutatásban azonban nemcsak a fészkelőhelyek feltárása zajlik, de volt már pár próbaüzem is – például az Erzsébet úti árokban és néhány olyan pangó vízben, csatornában, ahol sok volt a szúnyoglárva. Jövőre pedig már „élesben” is szeretnék kipróbálni a biológiai módszert.

– A szúnyogoknak közel kétezer fajuk ismert, melyek közül Európából mintegy száz fajt tartanak nyilván. Magyarország területéről eddig 49 ág – 48 faj és egy alfaj – előfordulásáról tudunk, de a jövőben további 10-12 faj kimutatására lehet számítani. A leggyakoribb és humán szempontból napjainkban legfontosabb faj a gyötrő, a mocsári, a foltos és a fűtött lakásokban télen is vért szívó házi szúnyog. Ezenkívül van legalább egy tucat, ami nem csíp, és fontos táplálékforrásnak számítanak. Ezért jó, hogy vannak ezek a tudományos, mégis természetes módszerek, amelyek konkrét – káros – fajokat céloznak meg – teszi hozzá a természetvédelmi szakember.