Szomorú sírgyalázás a sóstói temetőben

Anna hozzátartozói a Sóstói római katolikus temetőben nyugszanak, havi rendszerességgel kilátogat ide, virágokat visz, és gondozza a sírhelyeket. Legutóbb múlt hét csütörtökön járt ott, amikor azt tapasztalta, hogy valaki gyakorlatilag illemhelyként használta nagypapája sírját és maga után hagyott minden piszkot.

– Álmomban nem gondoltam volna, hogy valaki képes ilyet művelni. Azóta azon gondolkozom, hogy miért csinálta. Még az alvás is nehezemre esik, egyfolytában ez jár a fejemben. Így, néhány nappal később kicsit megnyugodtam, de akkor rettentően dühös, felháborodott és szomorú voltam. Még egy levelet is írtam annak, aki ezt tette és kiragasztottam a temető bejáratához – mondta Anna, akit elkísértünk a helyszínre is, ahol megmutatta az azóta már megtisztított sírhelyet és elmesélte, hogy korábbi kiérkezésekor pontosan mi fogadta.

– Az illető ágakkal próbálta elfedni, hogy WC-nek használta nagyapám sírját, de a használt papír zsebkendőket szanaszét dobálva itt hagyta. Nem értem, hogy egy ember hogyan szentségtelenítheti meg így egy másik ember végső nyughelyét. A temető egyik bejárata előtt van nyilvános WC, illetve ha odáig nem is jutott el, még a sírhely melletti fatörzs vagy egy bokor is alkalmasabb lehetett volna, mint itt, a síremlék fejfájának tövében. Remélem, a jövőben nem fog előfordulni még egyszer.

Megkerestük a székesfehérvári Városgondnokság vezetőjét, Bozai Istvánt, hogy megtudjuk, mit lehet tenni ilyen esetben. Bozai István elmondta, a sértett fél kezdeményezhet hatósági eljárást kegyeletsértés miatt. A temető üzembentartója csupán annyit tud tenni, hogy biztosít illemhelyet. Azt is hozzátette, hogy a bejáratokhoz ugyan lehetne kamerát elhelyezni, de ez kevés lenne ahhoz, hogy kiderüljön, ki az elkövető, ugyanis kifejezetten sírra néző megfigyelőkamerákat a személyiségi jogok miatt nem tehet ki.

A sírt közel 45 évvel ezelőtt – 1977-ben – állították, mely idő alatt háromszor kellett rekonstruálni, de hasonló eset mind ez ideig nem történt.

Megkérdeztük Annától azt is, hogy sejt-e némi szándékosságot, de egyértelmű nemmel felelt. Azt viszont megemlítette, hogy korábban lopásra már volt példa.

– A viráglopásoknak nem tulajdonítottam túl nagy szerepet, pedig ez is elfordult jó néhányszor. De megesett az is, hogy miközben a sírt gondoztam, valaki ellopta a táskámat mellőlem. Szerencsére a tettes a temető területén maradt, így amikor észleltem, mi történt, keresni kezdtem a táskám és megláttam egy idegen kezében, aki egyből futásnak indult. Ekkor utána eredtem, elkezdtem kiabálni és ijedtében eldobta a táskát.