Újabb telefonos csalók Fehérváron – Ártatlannak tűnnek de valójában veszélyesek

Az asztali számítógép kikapcsolva, a laptop a kézben, a mobiltelefon a farzsebben. Sokan sokféle eszközt használhatnak online adataik eléréséhez, arról nem is beszélve, hogy az eszközök segítségével különböző helyeket – honlapokat, közösségi felületeket – látogathatunk meg. Még az ismert vagy annak tűnő oldalakban se bízzunk meg! Lapunk hasábjain nem egy ízben számoltunk be internetes csalásokról, amelyek főleg szolgáltatókhoz kapcsolódtak: a csalók az eredetire megszólalásig hasonlító e-mailen keresztül igyekeztek banki adatokat, pénzt kicsalni áldozataiktól.

Újonnan Székesfehérváron arra hívják fel a figyelmet – erről a közösségi oldalon számolt be több érintett –, hogy telefonon keresztül is próbálkoznak hasonló adatok megszerzésével a hazai elkövetők. Vagyis: már nem gyanakszunk azonnal, mert nem külföldi számról keresnek bennünket, emellett a tárcsázó hölgy vagy úr be is mutatkozik, amely mind megerősíti bennünk a bizalmat. A történet szerint egy adott bank alkalmazottjaként mutatkoznak be, s elmondják: illetéktelenek az egyik online boltban használták a bankkártyánkat, például kecskeméti IP-címről, erősítsük meg, hogy mi indítottuk-e el a több tízezer forintos tranzakciót.

Amennyiben a csalónak nem sikerül azonnal eltalálnia a bankot, amelynél magunk is bankolunk, arra hivatkozik, a cégek között egyfajta visszaélés­ellenes együttműködés él, de szívesen kapcsolja a saját bankunk ügyintézőjét. Ha élünk ezzel a lehetőséggel, fél perc elteltét követően egy másik személlyel kezdhetünk párbeszédet, többek között arról, milyen felületen, mikor léptünk be utoljára az online bankunkba, mikor indítottunk utoljára tranzakciót, mikor vásároltunk kártyával. A kikérdezés után már az „informatikához” kapcsolnak bennünket, ahol két hölgy után egy férfi hangja csendül fel, s kéri: az okostelefonon töltsünk le egy alkalmazást. Ezt ne tegyünk meg! Ahogyan azt sem, hogy megadjuk nemcsak a banki jelszavainkat, de az applikáció által generált jelszót – ez utóbbi ugyanis jellemzően hozzáférést biztosít a távoli felhasználónak a készülékünkhöz.

A rendőrség és a szolgáltatók felhívják a figyelmet a következőkre: PIN-kódokat, jelszavakat az adott cég, a szolgáltatók semmilyen körülmény között nem kérik sem email-ben, sem telefonon!

Jó taktika lehet, ha mi magunk kérjük a hívótól, hogy mondja el, melyek azok az adatok, amelyeket ő lát rólunk a rendszerben (például teljes név, anyja neve, születési hely). Inkább kételkedjünk!

S ugyanez igaz minden programra is, amelyet használunk. A kibertámadók (számítógépes rendszereket használó csalók) ugyanis a megnövekedett otthoni munkavégzés miatt még sűrűbben vetették ki hálójukat a gyanútlan internet- és szoftverhasználókra, akik, ha munkahelyi gépeiken óvatlanul gyártottak, használtak privát tartalmakat, adatokat, akár a csalóknak is kedvezhettek, munkahelyi adatokat kiszivárogtatva. Ez nemcsak a számítógépekre, laptopokra, de a tabletekre, telefonokra is igaz – mutat rá tanulmányában az egyik vírusirtó cég.

A mobiljaink ugyanis kiváló eszközök a kémkedésre: a rosszindulatú alkalmazások, vírusok nemcsak a telefonunk kamerájához férhetnek hozzá, de a többi között az engedélyezett GPS-rendszerrel azt is láthatják, mikor merre tartózkodunk, amely ugyancsak személyes adatnak számít. Éljünk tudatosan: ne telepítsünk mindenféle alkalmazást eszközeinkre, s azoknak ne engedélyezzünk minden hozzáférést az adatainkhoz!