Sisa István: „Nem félek a munkától”

Száron született, ott járt általános iskolába, majd Bicskére ment a Vajda-gimnáziumba. Viszonylag korán eldöntötte, hogy az orvosi hivatást választja, a budapesti Semmelweis Egyetemen végzett. A diploma megszerzése után a mezőkövesdi kórház belgyógyászatán kezdte meg a munkát. Néhány év múlva hazahívták, hogy Szárligeten segítsen az ott praktizáló idős, egyre többet betegeskedő orvosnak.

– Akkor már nős voltam, 1977-ben nősültem, katolikus szertartás szerint. Feleségemnek köszönhetően kerültem közelebb a valláshoz, a hithez, ami az egész életemet meghatározta. A betegeket is más szemmel néztem – vallotta. Három gyermeke született, fia Sóskúton lett plébános. Szárligetről később Bicskére ment, majd ismét egy hívásnak eleget téve tért vissza Szárra, hogy átvegye a Budapestre távozott orvos praxisát. Szári származása, illetve szári munkája kétszeres indok volt arra, hogy saját családjával is a faluban telepedjen le. Ekkor kezdődött a szári – ahogyan fogalmazott – szolgálata.

Az elmúlt évtizedekről így beszélt: – Az orvosi hivatás kihívás, hullámhegyek és hullámvölgyek sorozata és persze rengeteg munka, amelynek a betegek csak egy kis részét látják. Az évek folyamán számos feladatunk volt, amelyek korszakonként és egészségügyi miniszterenként változtak. A rendelés mellett – amelyet egy időben mindennap délelőtt és délután is tartottunk – ott volt a készenléti ügyelet, a hétvégi központi ügyelet, a betegek otthonukban történő felkeresése, és persze mindig akadtak adminisztrációs feladatok is. Mindezek elvégzése meghaladta a napi 8 órát – mondta Sisa István, akit azonban mindez sosem tántorított el a hivatásától, ahogy mondta, sosem félt a munkától. Megjegyezte viszont, hogy a rendszerváltás az orvosok számára is sok könnyebbséget, nagyobb szabadságot hozott.

– A gyógyításban is fontosnak tartom az emberi kapcsolatokat. Egy kis faluban az orvos könnyebben közelebb kerülhet a betegeihez, több idő jut arra, hogy elbeszélgessen velük, kikérdezze, meghallgassa őket. Így jobban tudja követni az életük során az egészségük alakulását is. És több esetben még a második generációt is ő kezeli – mondta a szári orvos, aki azt is elárulta, mindig tisztelet, szeretet övezte Száron, ami jóleső érzéssel tölti el. Ám megjegyezte, manapság az orvosok tudása előtt egyre kevesebben hajolnak meg, egyre inkább olyan a helyzet, mint a Dr. Bubóban: „diktál a beteg, írja a doktor”.

A háziorvosnak szinte kötelező a település közéletében való részvétel is. Ez alól Sisa István sem kivétel. A rendszerváltást követően önkormányzati képviselő volt, és ma is egyházi képviselő tag, valamint lelkipásztori kisegítő.

És hogy mit csinál majd nyugdíjba vonulása után? – Először szeretném alaposan kipihenni magamat, de aztán, ha szükség van a munkámra, számíthatnak rám.