Az Országos Kéktúrát teljesítették a Seregélyesi Baptista Általános Iskola diákjai

Hollóházáról indultak virtuális túrára, ismerkedtek meg a „kék” által érintett tájak földtörténetével, növény- és állatvilágával, történelmével, építészeti és néprajzi emlékeivel, neves szülötteivel. Az idei évre az 1168 kilométeres útból már csak 216 kilométer volt vissza. Tavaly Tapolcáig vándoroltak, idén e szép városból indulva Keszthelyen, Sümegen, Sárváron, Kőszegen át jutottak az Írott-kőig.

– A vetélkedő elnevezése nem véletlenül cseng össze Rockenbauer Pál kultikus filmjének címével: Másfélmillió lépés Magyarországon – mondta Sajtos József igazgató, fő szervező. – Rendhagyó módon vállalkoztunk arra, hogy virtuálisan barangoljuk be a vállalkozókedvű diákokkal a Kéktúrát, bízva abban, hogy a résztvevők kedvet kapnak a valódi vándorláshoz, bakancsot húznak, s elindulnak a kék sáv jelölte útvonalon. A távoktatás és a megbetegedések ellenére rendkívül színvonalas megoldásokat produkáltak a gyerekek, ennek köszönhetően szorossá vált a végeredmény. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a döntőbe az azonos pontszámok miatt a tervezett 30 helyett 45 csapatot hívtunk meg.

Nincs vége a vándorlásnak

Bár az Országos Kéktúrát „teljesítették”, nincs vége a vándorlásnak, ősszel a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrán folytatják útjukat.

– Negyedik alkalommal vettünk részt a versenyen, az első két évben a döntőn is ott voltunk, ezért a gyerekeket sokkal könnyebb volt motiválni, tudták, mi vár rájuk, milyenek lesznek a feladatok. Az otthonlét megnehezítette a feladatok kidolgozását, Szlovákiában tavaly októbertől idén áprilisig a gyerekek egyáltalán nem voltak iskolában, a kommunikáció a csapatokkal az online térbe helyeződött át, de becsülettel vették az akadályokat – mondta Nagy Flórián, a felvidéki Széchenyi-iskola csapatvezetője. A várpalotai kéktúrázóknak sem szegte kedvét, hogy digitális oktatásra kényszerültek.

– A korábbi évekhez hasonlóan nagy lelkesedéssel látott neki csapatunk a feladatoknak. Számunkra nem volt kérdés, belevágjunk-e. Nálunk mindenkinek tetszett a sok színes, változatos feladat, a verseny jó hangulatban telt, örültünk, hogy a részesei lehettünk. És még egy pluszpont azért, mert nem maradt el, mint annyi minden mostanában! – értékelt Széplaki Magdolna.

– Varázsa minket, felkészítő pedagógusokat fogott meg, s ez a varázs a versenyben részt vevő tanulóinkat is megérinti – tette hozzá a tiszaszalkai Kristán Zoltán. – Hiánypótló, mert a mi régiónkban, néhány kilométerrel a világ vége után, nagyon sok gyermeknek csak álom bármilyen utazás. És ez egy csodás álom! A feladatokon keresztül hazánk olyan gyönyörű tájegységeivel, építészeti örökségével, túraútvonalaival, növény- és állatvilágával ismerkedhettünk meg, amelyről eddig vajmi keveset tudtak a gyerekeink.

A Nagyboldogasszony Egyházi Iskolaközpont a felvidéki Gútán otthona a gyermekeknek, Tóth Árpád így beszélt:

– Azt érezzük fordulóról fordulóra, hogy jó néhány vetélkedővel ellentétben itt a végére nem elfáradunk, elfogyunk, hanem feltöltődünk! Tudatosul bennünk, milyen szép tájai, műemlékei, illetve állatai és növényei vannak a magyarságnak, s mennyire szép a közös történelmünk! Felvidéken nagyon sok verseny elmaradt, ezért minden tiszteletem a seregélyesieké a megvalósít ásért.

Az Alföld közepéről, Törökszentmiklósról mondott köszönetet a szervezőknek a Bethlen Gábor Református Iskola csapatvezetője, Szőke Ilona.

– A feladatok érdekesek, változatosak voltak, igazi kihívást jelentettek. Igaz, hogy akadt olyan, amelyiket gyakorlatlanságból eredően nem sikerült megoldani, de a kudarc pillanatnyi volt, végül igazi bulihangulat alakult ki a teremben.

Játékos vándorlásnak tartotta a versenyt Tóthné Kunstár Judit Balatonalmádiból.

– Mi is nagyon fontosnak érezzük a túrázás népszerűsítését, a természetjárást, értékeink megismertetését. Az idei versenyben sem csalódtunk, változatos feladattípusok segítségével barangolhattunk virtuálisan a túraútvonalon két csapattal. A tantárgyakon átívelő, komplex ismeretszerzést igénylő feladatok mellett a játékosság és a kreativitás is jelen volt a vándorlás során. Öröm volt látni, ahogyan a csapatok közösséggé váltak!