Teljesült Marci vonatozós álma, beülhetett a masinisztafülkébe

A Fejér Megyei Hírlap gyermeknapi felhívására lett figyelmes a minap az agárdi Habóczkiné Varga Gabriella, akinek azonnal szöget ütött a fejében: kisfia, Marcell bizony rendkívül örülne egy vonatos kirándulásnak! A négy és fél éves fia­talember ugyanis igazi vonatrajongó: órákon át képes nézni a szerelvényeket, és napi három vonatos rajz egészen biztosan készül a kezei alatt. Nem csoda, hogy miután megtudta, milyen találkozás előtt áll, aludni is alig tudott szerdáig…

Merthogy felvettük a kapcsolatot a MÁV-val, ahol azonnal meg is szervezték a különleges eseményt: Rózsahegyi Zsolt, a fehérvári vasút­állomás telephelyvezetője várta a családot az első peronon, hogy elkalauzolja a kis csapatot a legendás fűtőházig, ahol a vonatok „melegednek”, és ahonnan még a gőzmozdonyok idejében is masíroztak távoli állomásaik felé a szerelvények. Ám amíg odaértünk, több vonat vezetőfülkéjét is útba ejtettük: vadonatúj mozdonyokba éppúgy bejuthatott a kisfiú, mint a régi típusokba. A gombok, műszerek és persze az ablaktörlők is nagyon izgatták a fiatalurat, aki kismackóját szorongatva érdeklődött minden iránt, amit csak észrevett.

– A macit mindenhová viszi magával – mesélte Habóczki Károly, az apuka. – S amikor kiderült, hogy jövünk vonatokat nézni, azt mondta Marci, hogy ebből az élményből a mackó sem maradhat ki, jönnie kell! – S milyen igaza volt a kisfiúnak, megérte elhozni kedves plüssbarátját, hiszen ilyet kevesen élhetnek át. A fűtőházba érve ugyanis felszálltunk egy vonatra, amely a masiniszta irányítása alatt útnak indult a kanyargós sínek között, ki a nagyvilágba!

– Ez a kicsi kapcsoló a duda, húzd meg nyugodtan! – mutatta Zsolt Marcinak, akinek nem kellett többször mondani: kétszer is égbe kiáltotta dudaszóval a boldogságát.

De hogy hol is kezdődött ez a rajongás? Erről már a szülők meséltek. – Szerintem ott kezdődött, amikor Agárdra költöztünk Budapestről, úgy három éve. Sokat jártunk ki a vonatállomásra. Voltunk persze gyerekvasúton, erdei vasúton is, ez mind hozzájárult a vonatok iránti rajongásához. Abban az időben még kizárólag mozdonyvezető szeretett volna lenni, most azonban, hogy nem lehetett vonatozni, s otthon voltunk sokat, így jött képbe a kertészkedés is. Persze rengeteg vonat játéka van otthon, így ez a vonal továbbra is megmaradt – tudtuk meg. A kaland végén azért megkérdeztük, mi tetszett a legjobban. – Amikor megnyomtam a dudát! – hangzott a válasz.