Staféta a dunaújvárosi születésű világklasszis kézilabdázóval, Mikler Rolanddal

– Kilencéves korom óta, tehát 28 éve kézilabdázom, ez határozza meg az életemet. Dunaújváros után Szegeden, majd Veszprémben játszottam, két éve pedig visszatértem Szegedre. Játszom a válogatottban is, amelynek a legidősebb tagja vagyok. Úgyhogy az aktív pályafutás már nem tarthat sokáig így, a negyvenhez közeledve. A feleségem szerint mondjuk még bennem van két olimpia. Mindenesetre az biztos, hogy 2030-ig csak valami csoda folytán maradhatnék aktív játékos. Legalábbis komoly csapatban – másban pedig nem szeretnék dolgozni. Mivel a kézilabdához értek, és más munkát nem szívesen végeznék, el tudnám képzelni magamat például kapus edzőnek. Ezt is úgy, ha komoly helyen, csapatban kellene foglalkozni a spor­tolókkal.

Mikler Roland Nagy Ervinnek adta tovább a stafétát. Kérdése: annak idején miért nem a sport vonalat, a kézilabdázást választotta?