Mindent el kell tűrni? Egy szerteágazóan panaszos történet Sárszentágotáról

Imre István és neje, Imre Istvánné Sárszentágotán élnek. Lapunk telefonos ügyfélszolgálatát hívták fel, így kértek segítséget, szót. Az asszony, aki a 68. életévében van, évekkel ezelőtt stroke-ot kapott, részlegesen bénult, mopeddel jár, s kerekesszéket is használ. Nem kell állandóan ezekben ülnie, fel tud állni, tud mozogni, járni. Férje 75 esztendős, őt a daganatos megbetegedések mellett szív- és tüdőbántalmak sújtják.

A házaspár elmondta, két gyermekük közül a fiú Székesfehérváron él, neki szintén két gyermeke van, kicsik, általános iskolások. Fiuk – a sárszentágotai házaspár szerint – reggel hétkor indul el otthonról munkahelyére, egy fehérvári üzembe, s van már este 8 óra, sőt 9 is, hogy mindennel végezvén hazaér.

Lányuk Abán lakik, hat „családja” van. Lám, Imre István szavajárása még őrzi e régi kifejezést: a család ez esetben gyermeket jelent. Lányuk gyermekei mind nagykorúak már, ugyanakkor ő sem tud szülei segítségére lenni, ugyanis – mint azt Imréék mondták – hozzá napi szinten jár orvos, ő is betegségekkel küzd.

Utoljára január 4-én látták

A házaspár állítása szerint a hozzájuk korábban járó gondozó az általuk kifizetett ebédet hozta nekik házhoz, illetve a bevásárlást, a gyógyszerkiváltást, a receptfelíratást intézte el számukra. Ez már mind múltidő! Imre Istvánné úgy emlékszik, utoljára január 4-én jött hozzájuk a gondozó; kenyeret hozott. Természetesen emlékszik a segítőjük nevére, meg is mondta, mi azonban nem írjuk le.

Na már most, a házaspár tagjai – akik feldúltan, sokszor könnyeikkel küzdve beszéltek nekünk sorsukról – szeretnék, ha rendeződne a helyzetük, s tisztázódna, hogy ők senkit nem bántottak meg, senkitől nem követeltek meg olyan munkát – például kapálást, mosogatást –, amely a házi segítségnyújtásról szóló megállapodás alapján amúgy sem járt volna nekik.

A „Háló” az illetékes

Megkérdeztük a helyzetről Sebestyén Zoltánt, Sárszentágota polgármesterét. Elmondta, nem az önkormányzat az illetékes, hanem a „Háló” Dél-Mezőföldi Szociális és Gyermekjóléti Szolgálat, akikkel egyébként az ágotai hivatalnak jó a kapcsolata. Sebestyén arról is tud, hogy a házaspár fia és felnőtt unokái közül többen is rendre látogatják őket, van tehát segítő hozzátartozójuk. A polgármester rámutatott, hogy az Imre házaspárnak sok vitája van a helybeliekkel.

Tartalmilag ide kapcsolódik Imre István következő kijelentése. – Aki itt [Sárszentágotán] telepedik le, az nem tudja, hogy hová teszi az eszét – mondta Imre István, aki elmondása szerint harmadikos volt, amikor a faluba került. Azért költöztek ide, mert rendőr édesapját áthelyezték Székesfehérvárról.

Nagy Katalin, a cecei „Háló” intézményvezetője lapunknak arról számolt be, valóban megszüntették a sárszentágotai Imre István ellátását. (Vagyis csak a férfi volt jogosult.) Ennek oka nem más, minthogy – állítása szerint – a házaspár nem tartotta tiszteletben mindenkori gondozójukat, sokszor követeltek tőle, tőlük olyat, amelyről nem szólt a hatályos megállapodás, továbbá munkaidőn túl is óhajtották a segítő szolgálatát, valamint gyakran minősíthetetlenül beszéltek vele. Személyes konfliktusok is kialakultak tehát.

A házaspárhoz az utolsó időkben járó gondozó munkatárs feletteseinek úgy nyilatkozott, hogy inkább felmond, mintsem újra betérjen az Imre házaspárhoz. Nagy Katalin véleménye szerint nem kell mindent eltűrni a gondozóknak.