A pátkai Zaka Amália egész életét végigkíséri a szőlészet, borászat

Akkor a pátkai családban élő testvérpárt a szüleik a nyári délelőttökön befogták a szőlő körüli munkálatokra, Amália és bátyja kicsit sem szerették ezeket a munkákat. A barátaik a faluban játszottak, viszont az ő édesanyjuk nem engedett a délelőttökből. Később felnőtt fejjel ez már nem is volt akkora probléma számukra, mint gyerekként. Nemcsak a szőlő művelését és szeretetét kapták ezektől a napoktól, de a hosszasan mesélt, figye­lem­elterelő anyai történetek is számtalan jó emléket adtak a testvéreknek.

Édesapjuktól a bor szeretetét látták, aki szerette és tisztelte saját borát is. „Isten áldja a gazdát, aki ezt megművelte!” – dicsérte a sok munka gyümölcsének köszönhető nedűt. Ebben az időben viszont még nem volt egyértelmű, hogy Amália és a bor kapcsolata valaha szorosabbá válik majd a kötelező munkánál. Néhány évvel később egy barátjával látogattak el egy vadásznapra, ahol – mint mondja – megtörtént az áttörés. Ezen a rendezvényen lépett be egy emberekkel és poharakkal teli hatalmas terembe, ahol borbemutatót és kóstolást tartott egy elismert borász. Amália elmesélése magával ragadó volt arról, miket tanult meg itt. A rengeteg újdonság hatására más nézőpontból is meglátta a borban és annak készítésében rejlő varázslatot. A helyes kóstoláson, a pohár tartásán kívül itt tudta meg azt is, hogyan ellenőrizhető egy bor testessége. Amália elmondta, hogy a nedű pohárban való körkörös mozgását követően minél később von maga után patakokat, annál édesebb szőlőből készült, több alkoholt tartalmaz és teste, ereje van. A szakember előadása lenyűgözte Amáliát, ettől a ponttól már másképp tekintett saját borukra is, és érdekelni kezdte, miért olyan, amilyen. Megtanulta, hogyan vigyázzanak rá, hogy tartsák, és a borbírák mi mindent ki tudnak érezni egy-egy kortyból. Ezek után számos rendezvényen gyűjtötte össze a tudást, figyelt és hallgatott, amiből rengeteget tanult, nem iskolában tanulta a szakma titkait. Tapasztalatait édesapjával és bátyjával is megosztotta, akik ezek hatására szintén másképp álltak boraikhoz.

Később borversenyekre és mustrákra kezdte hordani az általuk készített borokat, ahol szintén sokat tapasztalt és tanult. Elmondta, hogy nagyon ritkán történik meg az, hogy a bírák rosszat mondanak egy borról, hiszen mindegyikben ugyanannyi munka van, esetleg némelyik nem sikerül olyan jól. Rengeteg barátot köszönhet a szőlészetnek, borászatnak, tőlük folyamatosan tanulni tud. Csak egy apró lökés kellett ahhoz, hogy a gyermekként olyannyira nem szeretett nyári munkálatok végig kísérjék egész életét.

Évek óta a szülőktől örökölt területen testvérével művelik azokat a szőlőket, amiket még édesanyjuk meséi mellett is kötöztek. Amália számára nem okoz gondot a metszés, a kötözés vagy a permetezés. Gondosan készíti borait, hiszen ahogy mondja: „Megvan az illatanyag, az ízanyag, a megjelenés és az összhatás. Három érzékszervünkkel is élvezhetjük a jó bort.”