A digitális oktatás fehérvári diákok szemüvegén keresztül

Dóri, a Vasvári Pál Gimnázium végzős diákja számára a szorgalom egy kicsit kezd elfogyni, ezért várja, hogy visszaülhessen az iskolapadba és a tanárok keményen számon kérjék az anyagokat, mert ez nagyon fontos lenne az érettségire való tekintettel.

– Minden rosszban van valami jó – tartja a mondás. Habár a digitális oktatás -főleg végzősként- inkább negatív, mint pozitív, azért engem személy szerint különösebben nem viselt meg, hogy továbbra is maradt ez a fajta tanrend. Mondhatni már-már megszokottá vált a későbbi kelés, a lyukasórai ágyban fekvés, a sminkmentes bágyadt kamerába néző tekintetek vagy épp az ajtónyitás a futárnak az online órák alatt.

– Mind a digitális, mint a hagyományos oktatásnak megvannak a maga szépségei. Nehéz választani, hogy melyik jobb vagy rosszabb, teljesen más a kettő, és természetesen nagyban tanár- és tantárgyfüggő.

– Annak ellenére, hogy érettségi előtt állok, számomra a digitális tanítás nem egy ördögtől való dolog. Sajnos a szorgalomnak, a fegyelemnek és a kitartásnak kezdem érezni a hiányát, úgyhogy ebből a szempontból már várom is, meg nem is, hogy visszamenjünk, és keményen bevasalják rajtunk az anyagot, ezzel tanulásra ösztönözve minket, mert úgy gondolom, hogy az elmúlt hónapokban eléggé leengedtünk, amit így 12. vége fele pont, hogy nem szabadna magunknak megengedni.

Laci a Teleki Blanka Gimnázium 11. osztályos tanulója szereti a digitális oktatást, mert jobban be tudja osztani az idejét. Ennek ellenére visszavágyik az iskolapadba, hiszen szeretne többet találkozni az osztálytársaival.

– Tekintettel arra, hogy a járványhelyzet nem javult, számítottam rá, hogy online oktatás marad, nem ért nagy meglepetés. Örültem, amikor meghosszabbították az intézkedéseket, de azért ennek vannak hátrányai is. Ha a jelenléti és a digitális oktatás közül kéne választanom, akkor az utóbbit választanám, mert nem kell olyan korán kelni, nem kell utazni és jobban be tudom osztani az időmet. A dolgozatokat sokszor kiváltja a beadandó, ami szerintem kreatívabb és akár több utánajárással is járhat. A barátaim hiányoznak, akikkel az iskolában találkoztam eddig, de velük, amennyire a helyzet engedi, tartom a kapcsolatot. Sok tanár dolgozatot akar íratni az eddig vett anyagból, amint visszamegyünk az iskolába. Ennek ellenére egy kicsit várom már a régi oktatást is, mert többet találkozhatok az osztálytársaimmal és a tanároknak is könnyebb dolga lesz.

Ábel a Tóparti Gimnázium 10. osztályos diákja, soha nem gondolta volna magáról, hogy egyszer azt mondja, szeretne visszaülni az iskolapadba. Jobban kedveli a hagyományos oktatást, és több szabadidő is jut ilyenkor egy napra.

– Én örültem volna, ha januárban újra visszaáll az iskola, de így, hogy meg lett hosszabbítva, beletörődtem. Az online oktatással nincsen különösebb bajom, mert így legalább tudunk tanulni, ha már nem mehetünk be az iskolába. A Tópartiban minden óra meg van tartva online, így van, hogy napi 7-8 órát ülök a gép előtt. Amivel különösebben nem lenne bajom, de ezek mellett néha túl sok a házi feladat és a beadandó, és könnyű elveszíteni a fonalat, legalább is ez az én személyes véleményem. Ezek miatt sokkal kevesebb szabadidőm van, mint a rendes oktatás alatt, amit kicsit bánok, bár sajnos nem lehet sok programot csinálni.

– A hagyományos oktatás kedvelem jobban, mert akkor reggelente volt értelme egy órával hamarabb felkelni, hogy el ne késsek. Így most csak 20 perccel hamarabb kelek és becsatlakozom az órákra és próbálom felvenni a fonalat, de nagyon nehéz itthoni körülmények között úgy viselkedni, mint az iskolapadban. Az online oktatás alatt a barátaim hiányoztak főként, bár 2 hetente találkozom velük, így ez annyira nem zavar. Nagyon várom, hogy visszamehessek a suliba, bár ezt soha nem gondoltam volna magamról. Habár itthon sokkal kényelmesebb lenni mint a suliban, de ennek is megvan a hátránya.