Negyven éve szolgálatban az emlékéremmel elismert Laky Éva

A Vörösmarty Mihály Könyvtár munkatársaként Laky Éva a háttérből irányítja, koordinálja a napi munkát. Korábban dolgozott már feldolgozó könyvtárosként, később osztályvezető, majd igazgatóhelyettes is volt. Vele nem találkozhatnak azok, akik betérnek valamely tagkönyvtárba, mégis rendkívül fontos és érdekes feladatokkal foglalkozik a könyvtár állományalakító és feldolgozó csoportjának csoportvezetőjeként.

Munkáját minden nap örömmel, szívvel-lélekkel végzi

- Mi vásároljuk meg a teljes városi hálózat könyveit. Ezeket feldolgozzuk, visszakereshetővé tesszük. Ugyanezt a feladatot 80 településnek csináljuk. Van egy központi könyvtárellátó cég, akik kéthetente öszszeállítanak a frissen megjelent könyvekből egy listát. Ezt a város könyvtárrészlegei megkapják, a falvaknak pedig én állítok össze negyedévente egy ajánlólistát, amin 400-500 cím szerepel. A települések könyvtárai ezekből választhatnak. Leadják nekünk az igényeket, mi megrendeljük, állományba vesszük és kipostázzuk a kért könyveket – mesélt munkájának részleteiről Laky Éva, aki munkatársaival együtt éves szinten több mint tizenötezer könyv beszerzéséért, feldolgozásáért és célba juttatásáért felel.

Az átalakított Ikarus

A Tóth György Emlékérem idei díjazottja már 40 éve elköteleződött a könyvtár mellett. Dolgozott többek között a Gárdonyi Géza Művelődési Ház és Könyvtár könyvtárbuszán is: – Egy Ikarus busz volt átalakítva. Az ülések helyén polcok voltak két oldalon, tele könyvekkel, elöl volt egy pult, ahol a könyvtáros ült. Ez a busz a város azon területeire ment, ahol nem volt fiókkönyvtári ellátás. Jártam a Fecskepartra, Maroshegyre és a kórház környékére is. Az ott lakók tudták, hogy mikor lehet jönni, ugyanúgy ment a kölcsönzés, mint a rendes könyvtárakban. Vegyesen voltak például verseskötetek, szépirodalmi alkotások és gyerekkönyvek is – emlékezett Laky Éva, akit arról is kérdeztünk, mi terelte őt a könyvtári pályára: – Amikor kicsik voltunk, az édesanyám a 70-es évek elején a könyveinkből gyakorlatilag csinált egy katalógust otthon. Sorba rakta a mesekönyveket és beleírta például a Pinokkióba, hogy „P1”, mert a cím szerint ez volt az első a P betűs kötetek sorában. Így ezt a fajta rendszert már gyerekként megismertem, s a mindennapjaim részévé vált. Édesanyám gyógyszerész, tehát nem könyvtáros, de gyerekként neki csak két könyve volt, ezért számára nagyon fontos volt, hogy a testvéremnek és nekem legyenek könyveink. Édesapám tanár, otthon mindenki sokat olvasott, szerintem ez is közrejátszott abban, hogy ezt a pályát választottam. Amikor kiderült számomra, hogy a könyvtárnak nemcsak olvasószolgálati része van, hanem van egy kis szervező részleg is, ahol könyveket lehet vásárolni és háttérmunkát végezni, szervezkedni, akkor ez nagyon megtetszett. Nagyon szeretem ezt csinálni – részletezte a könyvtár munkatársa, akitől azt is megtudtuk, szívéhez a versek állnak legközelebb, az alkotók közül pedig Szabó Lőrinc a kedvence. Habár a munkával töltött évek számát tekintve hamarosan nyugdíjba vonulhatna a Tóth György Emlékérem idei díjazottja, Laky Éva azt mondja, egyelőre nem tudja elképzelni, hogy felhagyjon azzal a munkával, amit minden egyes nap örömmel, szívvel-lélekkel végez.