Dédapja nyomdokaiban járt a kitüntetett igazgatónő

Hét esztendő után lemondott igazgatói pozíciójáról Gyuriczáné Sótér Éva, jelenleg a bicskei Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskolában tanít. Ahogy mondja, neki a csabdi Petőfi Sándor Általános Iskola a második otthona volt, vagy gyakran talán az első. Vezetése alatt az iskola sikeres pályázatok nyomán megújult, kibővült, idén két első osztályt indítottak – ez sikertörténet.

Sótér Éva jó szívvel hagyta el szülőfaluja iskoláját, ahol maga is tanulta a betűvetést, megtette, amit célként kitűzött maga elé. Kicsit több szabadidőt és magánéletet szeretett volna, a sűrű feladatok után „sima” beosztott pedagógusként tanítani, de nem tud kibújni a bőréből, ezt belátta. Szívügye a pedagógusi hivatás, az elesettebb, nehezebb sorsú gyerekek segítése, különös tekintettel a tanulási nehézségekkel küzdő, magatartászavaros tanulók küzdelmeire. Utóbbiakat sokáig fel sem ismerték, vásott, rossz, neveletlen gyerekekről beszéltek.

Az alapító dédapa emléke

Sótér Éva dédapja alapítója volt a csabdi elemi iskolának akkor, amikor lényegében csak felekezeti iskolák voltak. Szeretettel idézi meg Tankó Károlyt, a dédapát, a falusi bírót, s a korabeli elöljárókat – ők a mai polgármester és képviselők jogelődjei. Hitelből építkeztek, visszafizették a tartozást, az iskola tetszetős homlokzata ma is látható. A történet része, hogy Huszárovics Antal jelenlegi polgármester is leszármazottja az alapító bírónak, s Tankó Károly, a korábbi polgármester is az (a névazonosság tehát nem véletlen), miként Éva – ők egymásnak is távolabbi unokatestvérei. Ez a rokonság azonban – kis falu lévén – nem szokatlan, s jó érzéssel nyugtázható. Az utódok az elődök építő munkáját folytatták-folytatják.

A reneszánszukat élik

Csabdiról többször leírtuk, milyen festői szépségű település, különleges a fekvése, közel van mindenhez, mégis amolyan kis eldugott szöglete az agglomerációnak. Egy időben az általános iskola létszáma úgy megcsappant, hogy meg akarták szüntetni a felső tagozatot, most pedig reneszánszát éli mind az iskola, mind a község. Csabdin nevelkedett Sótér Éva, mérnök öccse most Skóciában cégigazgató. Az édesapjuk bányászként töltött huszonöt évet a föld alatt, édesanyjuk óvónőként dolgozott. Éva a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumban érettségizett, az egri Esterházy Károly Főiskolán diplomázott magyar-orosz szakon, később elvégezte a közoktatás-vezetői szakot, majd a Kodolányi János Egyetemen az inkluzívnevelés-tanár szakot. Új és fontos pedagógiai terület ez: az integrációról és az együttműködésről szól gyermek és nevelő, tanító között a mai „gyors” világban. Éva 1994-ben házasodott, akkor helyezkedett el a bicskei gyermekotthonban, majd 2000-től húsz éven át Csabdin tanított, s hét évig igazgatta az intézményt. Sajnos a férje elhunyt, két felnőtt fia, Máté és Ákos ad sok örömet Évának, s pedagógusként is új módszereken munkálkodik.

Az „átlagos” gyerekekről hajlamosak megfeledkezni, pedig nekik is szükséges a figyelem – s mellette segítjük a tanulási zavarokkal küzdőket, s szárnyalni engedjük, sarkalljuk a tehetségeket, hangsúlyozza. A falusi kisiskolák sorsa kulcskérdés, véli meggyőződéssel. A fiatal családok akkor maradnak vidéken, ha megfelelő oktatást kapnak a gyermekeik, jó hangulatú közösségekben, felkészült tanítók, tanárok vezetésével, megfelelő körülmények között tudják a jövő generációját. Sótér Éva ennek jegyében hagyta keze nyomát a dédapja alapította iskolában.