Töklámpások estjét tartották Enyingen

A művház bejáratánál az oszlopok kukoricaszárba öltöztek, A kukorica gyermekei című horrorfilmre utalva riogatták kedvesen az érkezőket. A fekete maszkos férfi, úgy tűnt, ismerősként bólintott, felhúzott szemöldökömet látva aztán megkönyörült rajtam:

– Vámpír vagyok és önkormányzati képviselő – mutatkozott be.

– No és ki fog beinvitálni, vempájer uram? – firtattam.

– Nem kell, itt dolgozom! – válaszolt imígyen, hát erre leesett végre, kit is tisztelhetek személyében.

– A vírushelyzet miatt az idén két turnusban és előzetes regisztrációval hirdettük meg tök jó programunkat – magyarázta Nemes Diána, a „főbosz”, pardon, a művelődési ház igazgatója. – Negyven dísztököt szereztünk be, ezt osztottuk kétfelé, könnyen kiszámítható, hány gyermeket és kísérőt fogadunk turnusonként.

– Majd a számmisztikust azért megkérdezem – dörmögtem tréfálkozva.

– Nehezen, mert Andi „elszámolta” magát, és a jövő hét közepére írt be bennünket a naptárjába – nevetett nagyot Dia.

Zulejkára, a jósnőre a pincében bukkantam rá – éppen a cigánykártyát keverte.

Peti Pa látóra pedig a „padláson” – no nem igazán, az érzékek feletti érzékkel bíró férfiú a színpad hátsó szegletében ütötte fel tanyáját. Az aulában berendezkedő Ildikó különleges ásványokat hozott az attrakcióra.

A művház „boszorkányos” munkatársai különféle „tökös” étkeket kínáltak, de különösen nagy keletje volt az ijesztő sütiknek: a pókos muffinnak, a sajtos seprűnek, a boszorkány süvegnek, hogy a levágott ujjról ne is beszéljünk. A bájitalok közül nyolcféle (hisztéria főzet, feledékenység bájital, szépség bájital, antibénaság főzet, szerelmi bájital, fecsegés főzet, igazságszérum, öregítő főzet) olthatta a szomját kicsinek és nagynak egyaránt.

A hisztéria főzetről a hölgyek a következőket osztották meg a krónikással (csupán az italtudomány okán): aki fogyasztja, vagy akárcsak a gőzét belélegzi, hisztériázni kezd; fő összetevője a hiéna fa levele…

Sorra készültek a töklámpások, Rebeka és Lilla nagy gonddal még szemöldököt is rajzolt a figuráknak. Daniella unikornis szarvat biggyesztett hajára, Janka meg denevérszárnyakat. A három és féléves Noémi inkább a dekorációt figyelte: a seprűn ülő boszorkány mögött egy fekete macska gubbasztott. Erik büszkén mutatta anyukájának: készen is van a töklámpás, jöhet a mécses…