Somogyország ízeivel a tányérjukon lett a legjobb az idei szakácsversenyen a csákberényi duó

Az egykori malomban beszélek meg randevút a győztesekkel, ám végül egyéb elfoglaltságai miatt Gyula – aki nem mellesleg számos érem, köztük több aranyérem és világbajnoki cím tulajdonosa – nem, csak Tibor, az egyik, Csákberényben formálódó többfunkciós hely másik tulajdonosa tud jelen lenni a beszélgetésen, akit először a versenyről faggatok.

Hogy is zajlott a verseny?

– Ez első körben tulajdonképpen egy „vak” verseny, hiszen a nevező csapatok sorszámot viselnek, az ételnek fantázianevet adunk, a zsűri tagjai pedig nem tudják, hogy a többiek hogyan értékelték a nevezett fogást. Azzal kezdődik, hogy a nevezők elküldik egy, a versenykiírásnak megfelelő étel leírását. A zsűri ennek alapján választja ki azt a 12 csapatot, amelynek ételét a legizgalmasabbnak tartja – mesélte Dobos Tibor.

A versenyen ebben az évben maximum öt elemből álló innovatív, de népszerű ételek nevezését várták, amelyekkel szemben elvárás volt, hogy a legtöbb átlagos felszereltségű konyhán, akár nagy adagszámban is, elkészíthető legyen, és megfeleljen a magyar igényeknek. Fontos szempont volt a tradíció, a hazai alapanyagok megjelenése is. A versenyen szereplő ételnek főfogásnak kellett lennie, és a készítés során fel kellett használni három kötelezően előírt alapanyagot is. A téma 2020-ban a nemzeti összetartozás volt.

Az ételek

A Dobos–Ortó-csapat étele, a zsűri tetszését kivívó Somogyország ízei a következőkből állt: fogasfilé parajlevéllel burkolva, haltej májköntösben, füstölt mangalicaszalonna fátyolban, kapros sajtkrémmel töltött túrógombóc barna vajban pirított reszelt morzsában, tejfölhab, zöldségkosár, marinírozott kelbimbószirom, kápia paprika „csiga” édesköménnyel, piros sült paprikakrém.

– A főzés során a zsűri tagjai körbejárnak, és meghatározott szempontok szerint figyelik a munkát, vagyis nem csak a végeredményt értékelik. Nézik például az alapanyag-felhasználást, ezért mi egy alapanyagból – a paprikából – három elemet készítettünk el. De az is szempont, hogy szinte semmi se kerüljön a kukába. A karalábéból készült zöldségkosárnál a közepéből kivágott részekből, illetve a héjból alaplé lett, amelyet víz helyett használtunk az ételben – árulta el Dobos Tibor, aki társával már a 2019-es versenyen is elindult. Akkor a harmadik helyet szerezték meg. Mint megtudtam, azért vágtak neki idén is, mert fontosnak tartják, hogy a csúcsgasztronómia mellett az elérhető áron, de még minőségi fogásokat kínáló kisebb éttermek forgalma és népszerűsége is nőjön, valamint hogy természetes legyen itthon is hetente egyszer-kétszer étterembe járni, hogy otthon nem megtalálható ételeket, új ízeket kóstoljunk meg. De miért pont a Somogyország ízei fantázianevet választották az ételüknek a versenyen?

A név

– Somogyország volt az a terület, ahol régen az uralkodók szakácsai birtokot kaptak. Ez nem véletlen, hiszen ott mindenféle alapanyag megtalálható volt – halak, rákok, vadak –, ami egy jó konyhához kell. Ennek tiszteletére választottuk a nevet. Ételünket a hagyományos ízekre alapoztuk, de elkészítésében modern technológiákat alkalmaztunk. A fogasnak, a parajnak és a paprikának köszönhetően pedig belevittük a piros, fehér, zöld színeket – mesélte Tibor, aki lelkesen beszélt a tányér egyes elemeinek elkészítéséről is. Emeljük ki ugyanakkor a csapatmunka és az edzések fontosságát is, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a versenyen rendelkezésre álló három és fél óra alatt egy teljesen ismeretlen konyhában tökéletes étel készüljön.

– Valóban rengeteget gyakoroltunk. Az alapötletünk a hal volt, a teljes étel csak idővel alakult ki és finomodott. Végül már tudtuk, melyek azok a részletek, amelyeken elcsúszhatunk, hol vannak kisebb hiányosságaink. Mindent alaposan begyakoroltunk, és elosztottuk, kinek mi a feladata. Egy ilyen versenyen nagyon fontos az összhang, és az, hogy a másik rezdüléséből is érezzük, ha segíteni kell – magyarázta Tibor.

Idén minden összejött. Olyan volt az étel, amilyennek elgondolták. Verseny közben jól álltak az idővel, s noha volt bennük drukk, nem kellett kapkodniuk. Semmit nem rontottak el, minden flottul ment. Ahogyan Tibor fogalmazott: tökéletes volt a csillagok állása. De azért lássuk be, a csillagok sem tudtak volna csodát tenni, ha nem lenne a két szakácsban szakmai alázat és fanatizmus. A tudásról már nem is beszélve.