Ott sem volt, mégis gyorshajtáson kapták – Ez meg, hogy lehet?

Valós történetünk szereplője megfeszített munkatempóban és időbeosztásban dolgozik és él, így már az is nagy öröm számára, ha egy egész napot eltölthet három fiával anélkül, hogy ne csörögne, rezegne, jelezne a telefonja. Mint megtudtuk, számára a kikapcsolódás csimborasszója, ha otthon ülhet egy órát este a kedves nappaliban, lágy fények között kemény zenét hallgatva, miközben édes süteményt egyensúlyoz a bal, és száraz fehérrel teli kelyhet a jobb kezében. Nyaralás, pláne külföldi kiruccanás lázálmai nem gyötrik, mert arra nem jut idő.

Szeptemberben aztán megelégelte ezt a világ. Ha főszereplőnk nem nyit ajtót a világra, hát majd a világ bekopog hozzá. Egy levelet kapott ugyanis a francia közlekedési minisztériumtól, éktelenül hibás magyar nyelven, melyben közlik vele, hogy július végén, illetve egy héttel később, már augusztusban, gyorshajtáson kapták őt a gallok valahol Rennes környékén. Mindezért azonnal közel száz eurót kell fizetnie, ám ha ennek nem tesz eleget, egy hónappal később már a duplájával fog tartozni. A történet szereplője azonban Fejér megyét sem hagyta el, így két gondolat között őrlődve üldögélt, különösen a levélszemetekre emlékeztető nyelvezet hatására.

Az egyik kétségből esett a másikba: vajon akkor most ellopta valaki a rendszámát egy francia kanyarra, vagy esetleg átverés az egész, s csak a pénzét akarja valaki lenyúlni? A kapott dokumentumon szerepelt egy telefonszám, amit próbált többször is felhívni, ám ez a francia telefonszám Magyarországról nem kapcsolható. Egy franciául tudó ismerős sietett a vétlen elkövető segítségére, aki Franciaországból lebonyolított telefonok segítségével kiderítette, hogy csak akkor adják ki a bizonyítékul szolgáló fotókat a gyorshajtás tényéről, ha azt a levélben megszólított ügyfél egy interneten franciául (!) kitöltött űrlapon kifejezetten kéri. Amikor közel egy hónappal később, sima levélben megérkeztek a képek, nagy kő esett le panaszosunk szívéről.

A felvételeken tisztán kivehető volt a rendszám és maga az autó is. Kiderült, hogy nem elég körültekintően járt el a francia hatóság. Ugyanis a három betű és a három szám stimmelt a fotón, ám a rendszám oldalán a kék mezőben nem H betű világított a traffi pax felvételén, hanem LT, vagyis a kocsi litván felségjelzéssel száguldozott a francia utakon. A francia ügyintéző nagyvonalúan felül emelkedett azon a tényen, hogy a litván rendszámoknál nincs kötőjel a rendszám betűi és számai között. A hatósági hibáknak azonban ezzel még nem volt vége. – A nyugat-európai utakat ritkán látó autóm egy Citroën, míg a rendőrségi fotókon egy Mercedes szerepelt. Amikor a franciául beszélő segítőm felhívta a gall rendőrség figyelmét a felsorolt eltérésekre, az ügyintéző azt mondta, a rendszám egyezik, de majd megvizsgálják a részleteket. Ezek után több mint egy hónapon át semmilyen fejleményről nem tájékoztatták a magyar állampolgárt, akinek ekkor – amennyiben mégsem fogadják el az ő ártatlanságát – már közel 180 eurónál ketyegett a büntetése. Néhány nappal ezelőtt aztán megérkezett, ugyancsak sima levélküldeményként, nem ajánlottan, az újabb levél.

A rennes-i közlekedési hatóság a már megszokottan ékes magyarsággal tudatta, hogy „a KRESZ meghágása miatt lett a a szabálysértési értesítésnek a címzettje, de a kivizsgálásoknak köszönhetően gyanún kívül helyezik”. Vinkelman István igazságügyi műszaki szakértő véleményét is kikértük az ügyben. A több mint két évtizede ezen a területen dolgozó szakember elmondta: – Kifejezetten szerencséje van a szóban forgó magyar autósnak, ugyanis nagyon nehéz, szinte lehetetlen Magyarországról megoldani a komolyabb ügyeket. Ez a gyorshajtás egyszerűbb, könnyebben bizonyítható, így, ha valaki ilyen helyzetbe kerül, próbálja meg a kapott fotók mellé odatenni a saját rendszámáról készült felvételt és mellékeljenek egy ügyvédi levelet, franciára is lefordítva. A levélben meg kell írni, hogy nem ismerjük el a vádat, és határozottan kikérjük magunknak azt.

A kárszakértő hangsúlyozta: – Franciaországban csak olyan ügyvéd védheti az ügyünket, aki tagja a francia kamarának. Azokat a jogászokat viszont egy magyar nem tudja megfi zetni, márpedig akár évekig is elhúzódhatnak az ilyen ügyek, amibe innen nem is látunk bele. A lehetetlen ügyekre jó példa a „balra tarts” szabályt alkalmazó Anglia. Ott egy körforgalomban történt baleset kapcsán szinte esély nincs arra, hogy egy magyar megnyerjen egy ügyet, függetlenül attól, hogy hibázott-e vagy sem. Van az ügynek egy másik vetülete is. Tudomásunk szerint Magyarország nem adja ki más országnak a rendszám alapján a tulajdonos nevét. Vajon akkor honnan szerezték meg a franciák az adatokat? A témát folytatjuk!