2020.10.23. 21:53
Jenő: Mert a cselekedetek összeadódnak
Jenőben az ünnepi megemlékezést a templom melletti emlékműnél tartották. Kerekes Ildikó polgármester az 1956-os hősök üzenetéből – itt és ma – a nők szerepét emelte ki.
Koszorúk és zászlók a jenői „fából faragott” emlékműnél Fotó: Kerekes Ildikó
– Számos nő harcolt az ’56-os forradalomban, legtöbbjüknek a nevét sem ismerjük, de évtizedekkel később is van üzenetük a számunkra. Kéthly Anna, Wittner Mária, Tóth Ilona – emblematikus nevek 1956-ból, de mellettük még több ezer asszony és lány segítette a férfiak harcát. A nőknek a családi életben és a munka frontján is helyt kellett állniuk, közben pedig támaszt kellett nyújtaniuk a férfiaknak. A fiatalok jövőjüket kockáztatva kapcsolódtak be a megmozdulásokba. Arról azonban, hogyan gondolkodtak, és mi motiválhatta őket – akik életüket veszélyeztetve, fegyvert ragadva is harcoltak egy igaz ügyért – keveset tudni.
– A fennmaradt dokumentumok elsősorban munkás- és parasztcsaládokból származó, hányatott sorsú nőkről tesznek említést, de sok egyetemista lány is csatlakozott a megmozdulásokhoz. A nőknek a forradalom idején is elsősorban a gondoskodó szerepük erősödött fel, élelmet osztottak, röplapokat terjesztettek, az elsősegélynyújtásban vettek részt…
Fotó: Kerekes Ildikó
– A gyászruhában, egy-egy szál virággal a Hősök terére vonuló tömeg megdöbbentette a szovjet katonákat is. „Magyar anyák! Magyar lányok, asszonyok! Most rajtatok a sor!” – volt olvasható a sok ezer röpiraton, amelyen tüntetésre hívták a nőket…
– Ma arról szólnak a hírek, hogy a nőkre mennyi teher hárul, karriert, családot kell összehangolni, szinte valóban harcolni a mindennapokban. Könnyebb volt nőnek lenni hatvannégy éve? Ki tudja, „más világ volt”, ahogy mondják az öregek. Még nehezebb elképzelni, lett volna-e merszünk rádióostromban részt venni, fegyvert fogni, vagy a szovjet fegyverek kereszttüzében a Hősök terére vonulni. Akárhogy is, 1956-ban hatalmas névtelen tömeg mutatta meg, milyen „roppant nagy a nők ereje”.
– Egy dolgot meg kell jegyeznünk örökre: mindenkire szükség van, mindenki fontos. Mindenkinek a munkája értékes. Minden egyes tettnek, bármilyen kicsinynek is tűnik, jelentősége van. Mert a cselekedetek összeadódnak, és együtt nagyobb súllyal változtatják jelenünket.
– A közös szerepvállalás nem csak önmagunk miatt fontos. Nekünk felnőtteknek – legyünk férfiak vagy nők – egyaránt példát kell mutatnunk összefogásból a bennünket követő generációknak. Kívánom mindannyiunknak, hogy mindig legyen bennünk hit és tisztaság, hit az emberi kapcsolatok erejében, hit embertársaink segítőkészségében, hit az együtt kialakított jobb jövőben!
