A száz éve született Kapócs Ferenc emlékére

Küzdelmes életútját idézték föl az egész napos rendezvényen. A ráckeresztúriak közül többen emlékeznek még Kapócs Ferencre, aki egyszerű szegényparaszti családban született egy Szentlászlópusztán állt cselédházban. Ebből a környezetből emelkedett ki szorgalma és kitartása révén a tehetséges fi atalember, aki 1938–1945 között a Belügyminisztériumban dolgozott különböző beosztásokban. Később Nagy Ferenc miniszterelnök személyi titkára volt egészen 1947. május 28-ig, amikor a Miniszterelnökségen letartóztatták. Igazságtalanul megvádolták, megkínozták, az ÁVH, a Katonapolitikai Osztály, illetve az orosz hatóságok rabja is volt.

Kapócs Ferenc 1942-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett doktori oklevelet, majd 1945-től Nagy Ferenc újjáépítési miniszter személyi titkára, 1946. márciustól 1947. május 29-ig Nagy Ferenc miniszterelnök személyi titkára és a Miniszterelnökség titkárságának vezetője volt.

Bár a hajdani cselédlakásokat már rég elbontották, a hely szelleme azonban fontos. Szentes-Mabda Katalin Dóra polgármester és Herkli Antal, az egyházközség világi lelkipásztori munkatársa mondott beszédet, felidézve Kapócs Ferenc szülőfaluja iránt érzett szeretetét, s tetteit, melyekkel földijeit segítette, amikor már módjában állt.

Az emlékezők a rácke­resztúri temetőben felkeresték Kapócs Ferenc anyai nagymamája (Háder Ágnes), illetve a Kapócs és a Takács rokonok síremlékeit, az elhunytak tiszteletére a kápolnában gyújtottak gyertyát. Kapócs Ferenc lelki üdvéért a százhalombattai templomban mutattak be szentmise áldozatot Illéssy Mátyás és Lukácsi Zoltán plébános atyák, majd előadásokkal folytatódott a program.

Cserhalmi Dániel író, az Állatorvostudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi docense Csengőfrász (ÁVH-regény) című regényéről beszélt, mely Kapócs Ferenc letartóztatása, elhurcolása idején kezdődik; a regény történetének szövése édesanyja, Takács Erzsébet konyhájában indul el.

Lukácsi Zoltán győri levéltáros-plébános a Letartóztatásom története című dokumentumot ismertette, Szekér Nóra történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa pedig az 1938–1947 közötti korszakot mutatta be. Beszélt a német nemzetiszocializmus és a szovjet kommunizmus elleni ellenállásról, melynek cselekvő szereplője volt Kapócs Ferenc. Szólt Kapócs Ferenc meghurcolásáról, a kínzásokról, vallatásokról, Kovács Béla letartóztatásáról (1947. feb­ruár), Nagy Ferenc miniszterelnök lemondatásáról (1947 május vége) és a többi koncepciós per részleteiről.

Bereznai Istvánné Háder Julianna személyes ­emlékeit elevenítette föl: valójában Kapócs Ferenc indította el őt az óvónői pályán. A vendéglátóipari technikumba ugyanis nem vették föl, s rokonától kért segítséget, így került egy budapesti bölcsődébe gondozónőnek. A ráckeresztúri óvoda későbbi vezetője elmondta, hogy Feri bácsit mindenki tisztelte a faluban, felnéztek rá, ugyanis egyszerű, szerény ember volt, aki mindenkivel megtalálta a hangot.

Takács Károly gépész üzemmérnök, gazdálkodó apai ágon áll rokonságban a Kapócs családdal, ő is felidézte emlékeit, majd a résztvevők magnófelvételről meghallgatták Szenes István belsőépítész, id. Mészáros Ottó villamosmérnök gondolatait. Ifj. Mészáros Ottó felolvasta Mészárosné dr. Szenes Judit egyetemi adjunktus írásos emlékezését. Rövid beszédet mondott még. Kapócs Gábor és Kapócs Imre.