Hidat építettek Máriától Máriáig

Egy szentségimádás és indítóáldás után indult el a csapat Iszkaszentgyörgy felé. A belvárosi részen keresztülhaladva eljutottak a felsővárosi plébániához, amit az első pihenő és csatlakozási pontnak jelöltek ki a szervezők. Tornyai Gábor atya, a zarándoklat lelki vezetője a közben pár új taggal kibővült csapattal megtartotta az első elmélkedést. Ennek a zarándoklatnak Máriától Máriáig volt a neve, így ezt a tematikát követték, így végigvették Mária életútját, különböző aspektusokból, de beszélgettek a zarándoklás lélektanáról is.

Galgócziné Szabó Orsolya főszervező elmondta: – Ilyenkor mindig elindulunk egyfajta élethelyzetből, aztán a fizikai nehézségek folytán egy húsvéti folyamatot végigélünk, majd kicsit belehalunk a zarándoklatba, és onnan szoktunk, idézőjelben „feltámadni”.

A Felsővárosban István atya megmutatta a templomot, majd elindultak Iszkaszentgyörgy fele a mindig más által, de mindig magasra tartott keresztet követve. Elmélkedésekkel, énekkel, beszélgetésekkel telt az idő, de természetesen megtartották az oly fontos csendszakaszokat is.

Iszkaszentgyörgyön a lelkigyakorlatos házban fogadták őket egy kis szeretetvendégséggel, megnézték a templomot, majd továbbmentek Fehérvárcsurgóra. A fegyelmezett és összetartó csapat jól haladt, így hamarabb ért oda a tervezettnél, ám az a templom nem nyílt meg előttük.

Galgócziné azt mondta erre: – A Jóisten rendelése volt, hogy ez így alakult, mert így a zarándokszállás kis étkezőjében tarthattunk egy igeliturgiát, ami óriási élmény volt mindenki számára. Tornyai atyánál volt ugyan oltári szentség, de nem elég, így az egységben lévők kaptak egy törést az oltári szentségből.

Később megköszöntötték a Máriákat és a legidősebb, 80 éves zarándokot, aki szintén vitte a keresztet, ahogy a 11 éves unokája is, aki elkísérte a nagymamát erre az útra.

Reggel hét órakor elindult a csoport, de akkor már az öröm útján, hiszen a bodajki kegyhely mindenki számára nagy esemény. A Gaja-völgyben olyan jól haladtak, hogy felmentek a hegyen álló Vaskereszthez. Onnan mentek Bodajkra, ahol találkoztak más zarándokokkal a Kálvária hegy tetején.

Mindenki más irányból indult, de egy irányba nézett, és közel nyolcvan ember vonult be énekelve a püspöki búcsúmisére.