Életiskola az abai gimnáziumban

Az Atilla Király Gimnázium kéthektáros terciáján baktatunk, az egyes helyszínek között Szilasy György igazgató kalauzol. Otthonos, családias a környezet, az ökoiskola zöldterületei nyugtatóan hatnak testre, lélekre egyaránt. Berta József éppen rajzórát tart a szabadban, a diákok egy-egy inspiráló zugot választva maguknak, belefeledkezve az adott feladatba mosolygósan dolgoznak. Hátul testnevelésóra zajlik, és néhányan a szabadtéri sakktáblánál játsszák újra talán az egyik legendás Szpasszkij–Fischer összecsapást.

Az abai gimnázium élete hivatalosan 2008 őszén kezdődött az első tanévnyitóval, de a létrehozását szolgáló munka előtte másfél-két évet is felölelt. A szervező munkát Szilasy György végezte közösen kolléganőjével, Jakus Judit igazgatóhelyettessel.

– Olyan középiskolát álmodtunk, mely a magyar műveltségre épít – emlékszik vissza a kezdetekre az igazgató. – Úgy éreztük, szükség mutatkozik a megújulásra. Nem alapítványi iskolában, nem magániskolában gondolkodtunk, hanem a közoktatás adott keretein belül szerettünk volna életre hívni valami újat. Szerénytelenség nélkül mondhatom: sikerült.

Módszereket kerestek, a magyar hagyományokat kutatták, elég, ha a neves elődök – Klebelsberg Kuno, Tormay Cécile, Németh László – példáját említjük. A közoktatást tekintve, évszázadok során, sok minden megfogalmazódott, de nem valósult meg. Ezen szerettek volna változtatni.

– Nagy hatással volt ránk Hintalan László János módszere, aki a múlt évszázad nyolcvanas éveiben egy más, egy új szemlélettel kezdett el dolgozni. A magyar műveltségre, a magyar hagyományokra építve létrehozta Életiskola programját, melyet le is védetett. Ő maga személyesen is segítette iskolánk létrehozását.

„A gyermek nem arra vágyik, hogy ismereteket szerezzen az életről, hanem hogy élje azt” – talán ebben a gondolatban foglalható össze Hintalan tanár úr ideája az Életiskola program alapjairól.

Társadalmi időszerűsége a következőkben fogalmazható meg: Biztosabb megélhetést, alkalmazható tudást nyújt. Segíti a szülőföldön maradást és a visszatelepedést. A legkorszerűbb alternatív pedagógiai irányzatok céljaival is összecseng. A gyermekek életkori, valamint nemekhez kötődő sajátosságait messzemenően figyelembe veszi. A Természet és az Ember harmonikus egységére épít.

– A magyar nyelv fontosságát nem győzzük eléggé hangsúlyozni – folytatja beszélgetőpartnerem. – Ne hagyjuk elsilányulni, ne engedjük a germanizmust, ne alkossunk anglisztikai nyelvszüleményeket. Szabályosan, magyarul fogalmazzuk meg gondolatainkat! Másik lényeges pontnak ítélem, évezredes keresztény hagyományaink továbbvitelét. Mert hiszen kereszténységünk összetartó, segítő erő, a történelmi viharokat is ezzel a meggyőződéssel, hitvallással tudtuk túlélni. A gyerekeknek meg kell ismerniük hagyományainkat, néphagyományainkat, hogy gyökerük legyen, és érezzék azt, hova tartoznak.

Szilasy György a test, a szellem és a lélek elválaszthatatlan egységét említi. A harmóniát, mely manapság az életmód miatt sajnos folyamatosan sérül. Menjünk vissza a hagyományok útján: az íjászattal, a lovaglással vagy a régi kismesterségek felelevenítésével nem „magyarkodni” akarnak. A népi játékokat is beépítik a tananyagba, hiszen az önfeledt mozgás, a versengés és az erkölcsi erő az élet dolgait mintázzák. Kihívásokra kérnek választ, melyet, ha diákként megtapasztalunk, megtanulunk, felnőtt mivoltunkat is segíti majd. Ezért a néptánc is, hiszen a férfi és női kapcsolatokban fontos szerep jut magának a táncnak.

A művészeteket eszközként használják és hasznosítják a tanulásban, hiszen az alkotás a legjobbakat hozza ki a gyerekekből. Felvillantják a lehetőségeket – például nemezelés, fafaragás, kerámia, bőrművesség, rajzolás, festés, hangszeres zene –, diákjaik kipróbálják azokat, és ha bármelyik megtetszik nekik, elmélyedhetnek benne. A különböző művészeti tevékenységekben mozgók azután a tanulásban is eredményesebbek.

– Hármas alapelvem: érezni, tapasztalni és cselekedni – mondja az iskolaigazgató. – Ez a hármas egység biztosítja igazán a fejlődést a gyerekek számára, s egész életükben elkíséri, mintegy vezérli őket. Ha kíváncsi vagyok valamire, az már motivál, hogy megismerjem, megtapasztaljam. A mások tapasztalata nem járható út, sőt, a maga nemében csapda. Csak a saját tapasztalat szülhet önálló, belülről jövő cselekvést. Ha együtt van ez a hármasság, akkor elmondhatom, hogy boldogan végzem a tevékenységemet.

Tanárok, diákok, szülők egyaránt örülnek annak, hogy a gimnázium Abán, ebben a befogadó közösségben működik. A kisvárosból 15 diák tanul náluk, a többség a környékről, az országból, és néhányan a határokon túlról is. Van olyan család, mely már negyedik gyermekét adta az abai gimnáziumba, s többen éppen az iskola miatt költöztek a településre. Úgy érzik, ennél nagyobb elismerés nem kell.

Az esélyegyenlőség biztosított náluk. Sokan már középiskolai tanulmányaik alatt sikeres nyelvvizsgát tesznek, s diákjaik a továbbtanulást tekintve is sikeresek, 80–90 százalékuk tanul tovább. A gimnáziumban végzett abai illetőségű ifjak közül például 60–70 százalékuk egyetemet, főiskolát végzett.

A tankerület is befogadta őket. Tudták, hogy valami újat szeretnének, de megértették szándékaikat, hogy nem öncélúak, és mindenben segítették, támogatták őket. Engedve a sokszínűséget! Az új Nemzeti alaptanterv preambulumában megfogalmazott alapelveket ők már évtizede gyakorolják. Mintha egy különös időgépbe ültek volna tizenhárom évvel ezelőtt. Valamit megsejthettek. Tulajdonképpen a kihívásoknak való megfelelésről van szó, s ez a fajta szellemiség mintegy már a vérükben van – teszi hozzá végezetül Szilasy György.