Sírrongálás Isztiméren – Generációkon átívelő haragot cipelő utódok

Az egyre szépülő, Som hegy alatti faluba költözött egy család, úgy három emberöltővel ezelőtt. Az ötvenes évek derekán kezdődő eseményekről itt, a Sajtóházban számolt be egy olvasó.

Mint megtudtuk, 1955-ben a szomszédok nem fogadták őket túlságosan kedvesen, és a rossz szomszédi viszony lassan zaklatásig fokozódott az egymás után elrepülő évtizedek alatt. A beköltözők békés, templomba járó emberek voltak, de emiatt is gúnyolták őket a szóban forgó szomszédok, mondta el nekünk az olvasó, aki 1986-ban elköltözött Isztimérről, ám szülei nem, így őket ott is temették el. Először édesapja távozott, akinek az özvegye állíttatott egy márvány síremléket.

Az olvasó beszámolója alap­ján azóta is telnek-múlnak az évek, de ez a haragnak nem szabott határt. Kezdetben csak a friss virágok tűntek el a sírról, majd a vázának is lába kélt, míg végül a fedlapok is eltűntek a sírról. Azóta már az özvegy is megtért párja mellé, de sajnos még mindig nem tudnak békében nyugodni.

Az esettel kapcsolatban beszéltünk a polgármesterrel, Gömbösné Rostaházi Judittal, aki elmondta: – Hozzánk sem most, sem korábban nem érkezett ilyen jellegű bejelentés, így a konkrét ügyről nem tudok nyilatkozni. Ellenben a település polgárőrei számára eddig is kiemelten fontos volt a temető rendjének és csendjének fenntartása, és most majd fokozottabbak lesznek az ellen­őrzések a területen.

A rendőrséget is megkérdeztük, válaszuk reménykeltő, ugyanis az isztiméri temetőben történt rongálásról vagy lopásról nem érkezett bejelentés vagy feljelentés, és az ilyen jellegű bűncselekmények nem is igazán jellemzők.