Többen összefogtak egy fehérvári akcióban a Műanyagmentes július kampányban

Talán elmondható: egyre tudatosabban figyelünk arra, hogy minél kevesebb új nejlonszatyorral vagy -zacskóval hagyjuk el a boltokat. Helyettük elő-­előkerülnek a sokszor újrahasznosítható tasakok, szatyrocskák, vászonzsákok, ételhordós dobozok. Ahhoz persze, hogy ezek mindig nálunk legyenek, előzetesen jól fel kell készülni. Érdemes alaposan megtervezni a bevásárlást, s ha ezt egyre többször tesszük így, akkor idővel bizonyára sokkal természetesebb lesz számunkra az újrahasznosítás e téren is.

A Műanyagmentes július elnevezésű akció hazánkban is több éve van jelen.

Számos civil szervezet és egyén csatlakozik hozzá, megpróbálkozva azzal, hogy legalább egy hónapon át kizárja, minima­lizálja az egyszer használatos műanyagok alkalmazását. Szé­ kesfehérváron idén a nemzetközi akcióhoz kapcsolódva van egy szélesebb körű kezdeményezés: a Közép-dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség a 2LIFES című Interreg Europe projekt keretében a Jancsárkert Piacon valósítja meg a Műanyagmentes július kampányt. Ehhez a 2LIFES közösségből több szervezet – a Ki? Ti & MI aktivistái, a Jancsárkert Piac és Közösség Egyesület, a Sárréti Ökokör, a Mum Goes Green és a SzékesZöldvár – is csatlakozott, s ezek képviselőivel lehet szombatonként találkozni a piacon. A legutóbbi alkalommal a főleg a Velencei-tó környékén tevékenykedő Mum Goes Greennel, vagyis Virág Krisztinával, valamint a SzékesZöldvár képviseletében Sándor Barbarával és Szakács Eszterrel beszélgettünk. Miközben a vásárlók jöttek-mentek, ők felhívták a figyelmet az akcióra, miszerint: aki újrahasználható felszereléssel – kosár, vászontáska, doboz, zacskó és a többi – érkezik a piacra, vagy esetleg csomagolóanyag-mentesen vásárol, az pontgyűjtő füzetet kap. Akik a legtöbb pontot összegyűjtik július végére, ajándékban részesülnek. Alapvetően azonban mindenki nyer, méghozzá azt, hogy hulladékmentesebben bonyolódhat a beszerzés.

Kriszta így mesélt a kampányról:

– Az egész közösség az újrahasználatot és az ehhez szükséges kellékeket népszerűsíti. A projekt célja most az, hogy itt a Jancsárkertben erősebben képviseljük a műanyagmentes csomagolást. Tehát ösztönözzük akár a saját, otthonról hozott eszközök használatát, illetve vászontáskákat adunk.

A Mum Goes Greenről pedig elmondta:

– Három éve indultam el azzal, hogy megnéztem, mennyi szelektív hulladék keletkezik az otthonunkban. Egy hónap alatt körülbelül egy köbméternyi mennyiség jött össze, s akkor kezdtem el blogolni, bemutatva a saját családi átállásunkat. A mi példánk egyre többeket ösztönzött a környezetünkben, elkezdtünk közösséget alkotni, s létrehoztam egy csoportot Használd újra Velencei-tó néven! Utóbbiban először a használt befőttesüvegeket csereberéltük, ám mára nagyon aktív közösséggé váltunk, amelyhez csatlakoznak termelők, kézművesek, és néha csinálunk zero waste vásárokat. Legutóbb megnyithattuk az első közösségi kézműves bababoltot is. Ez az anyukák, a kisgyermekes családok hulladékmentes életmódját segíti. A csoportnak nagyjából ezer tagja van, ebből 80-100 fő nagyon aktív. Mindenkit más érdekel, hiszen van például ruhacsere, konyhai eszközcsere. A vásárokon is több száz embert tudunk megmozgatni. Képviseljük a régi értékeket, szorgalmazzuk a „csináld magad”, „javítsd meg”, „használd újra” hozzáállást.

A SzékesZöldvár szintén egy blogból indult el, egy éve.

– Szemléletet szerettünk volna formálni, így létrehoztunk helyi vállalkozásoknak egy olyan programot, amely azt segíti, hogy minél fenntarthatóbban működhessenek, kevesebb hulladékot termeljenek. Felkeresünk például helyi kávézókat, s arra biztatunk, hogy szívószál helyett vagy más alternatívát válasszanak, vagy egyáltalán ne használjanak szívószálat. Kialakítottunk egy pontgyűjtő programot is, és ha egy vállalkozás lépéseket tesz az általunk javasolt irányba, akkor kap tőlünk pecsétet. Alapvetően nagyon intuitívak vagyunk, szívesen foglalkozunk éppen aktuális témákkal.

A két hölgy ahhoz is adott ötleteket, hogyan lehet kicsiben, a saját környezetünkben elkezdeni az újrafelhasználást, a szemléletformálást.

Kriszta első lépésként a szembesülést nevezte meg. Ha összegyűjtjük és látjuk, milyen mennyiségű szelektív hulladék keletkezik az otthonunkban, az elég meggyőző. Ezután készülhet lista arról, mely csomagolások feleslegesek, helyettesíthetők, s mi az, amit a közelből, akár csomagolásmentesen vagy a saját dobozainkban, üvegeinkben is be tudunk szerezni. Hatásos azt is számba venni, hány darab tejesdobozt használunk el és dobunk ki, valamint ha van rá lehetőség, akkor érdemes benézni egy nyílt napra a hulladékkezelőhöz, hogy lássuk: a szemét sorsa bizony nem ott ér véget, ahol mi lecsapjuk a kuka fedelét… Barbaráék úgy tapasztalják: az emberek elsőre megijednek a hulladékmentességtől, és elkezdik keresni a kifogásokat, hogy miért nem tudnak lemondani a műanyag flakonról és társairól. Ők azonban megmutatják, hogy mindig csak egy-egy apró lépéssel kell kezdeni az átalakulást. Ez lehet például a csomagolásmentes kozmetikumok használata. Az ilyen lépések szépen hozzák magukkal az összes többit, s a hölgyek állítják: mindez idővel függőséget is okoz.