2020.07.13. 08:00
Fehérvári túrán ismerkedtünk az órák és a harangok történetével
Pénteken este a Tourinform iroda segítségével megismerhettük az órák és a harangok történetét, nemcsak a megyeszékhelyre vonatkozólag, hanem Európa-szerte.
Kovács Jenő készítette az óraszerkezetet, mely három figurájával és zenéjével szórakoztatja a városjárókat
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap
Györe Gabriella vezetésével a túra első részében a Bazilikához látogattunk el. Itt megtudtuk, hogy az idő számítása már az ősember kora óta létező dolog: a barlangrajzokon látni kis rovátkákat, melyek valószínűleg az időszámításra utalnak. Már akkoriban szükséges volt a természet és az idő megfigyelése, hiszen ez alapján vadásztak.
A legelső órák az ókorban jelentek meg. Egyiptomból fennmaradt egy árnyékóra, amely tulajdonképpen egy napóra, akkoriban ezen számították az időt. A napórát nagyon sokáig használták, Székesfehérváron is lehetett eggyel találkozni a Piac téren. Bár az egyiptomiak használták már a homokórát is, ez inkább csak a kora középkorban terjedt el, rövidebb időszakot lehetett vele mérni. Használták sportoláshoz, a bíróságon, az egyetemeken, de a büntetések idejét is ezzel mérték. A városban is lehetett látni olyan eszközt, amely nevelő, elrettentő és visszatartó célt szolgált. Ez volt a pellengér, más néven szégyenoszlop. Székesfehérváron a Szent Sebestyén-templomnál lehetett ezzel találkozni. Ma egy Mária-szobor van a helyén, amelyet ebből a szégyenfából faragtak ki.
Mint a túra során elhangzott, régen a harangok adtak támpontot az embereknek, ezért is harangoztak, hogy Székesfehérvár mocsaras, lápos vidékén a ködben hazataláljanak. A második cél a Pelikán udvarban található órajáték volt, amely eredetileg nem a mostani helyén lett volna. Az épületet, ahol megtekinthető a zenés játék, Kovács Jenő saját erejéből tette rendbe, helyén ugyanis egy romos torony volt. Az óramúzeum is látogatható, ahol csodás szerkezeteket csodálhatunk meg. Fűrészlapórát, golyókkal lyuggatott órát, de Kovács Jenő szemüvegét is őrzi a múzeum.
Ennek az órának a szerkezetét hárman készítették el. Kovács Jenő készítette az óraszerkezetet, a figurák közül kettő mozog, a harsonás kicsit megemeli a kürtjét, Beatrix pedig meghajol. Májusban nem a megszokott dallamok szólnak, ilyenkor a Gaudeamus igiturt hallhatjuk, és a figurákat is lecserélik, hiszen ekkor vannak a ballagások. A mindig látható bábokat ebben az egy hónapban újítják fel. Az óra számlapja is különleges. Huszonnégyes beosztású, fehér és kék részre van osztva, melyből a fehér a nappal, a kék pedig az éjszaka.
A harmadik megálló a virágóra volt, a háza látogatható a múzeumok éjszakáján. Máshol is található virágóra, például Sanghajban, ami nagyon hasonló, ez alapján készült a fehérvári is. Egy német cég gyártotta az órát, a szerkezetet pedig egy pesti úr tartotta rendben. Kovács Jenő az órásmester-tanfolyam elvégzése után, sétálás közben vette észre, hogy az óra nem pontos. A városgondnokságon jelezte, hogy szívesen megcsinálja az órát, ami ezentúl mindig az ő feladata lett. Most fia, András végzi az óra karbantartását. Az óra régi szerkezete a múzeumban látható. A mostani mechanika a harangokkal ellentétben nem rádiójellel működik, tehát karbantartást igényel, hogy mindig a pontos időt lássuk.
Ha jobban megnézzük, látni lehet, hogy a mutatók egészen magasan vannak. Ez azért van így, hogy télen ne akadjon el a hóban. Mostanában azonban télvíz idejére leveszik a mutatókat.