Egyre nagyobbak a szemek, szinte mindenütt lezajlott a szőlővirágzás

Fejér megye az Felső-Pannon borrégióhoz tartozik és két borvidékkel is büszkélkedhet. Az egyik az Etyek-Budai, a másik, a Móri borvidék.

A termesztési technológia folyamatosan változik és fejlődik, hiszen a „nagyok” sok pénzt és energiát fektetnek az intenzív termesztésbe, magukkal húzva valamelyest a „kicsiket” is. Igaz ez a támrendszerekre, növényvédő szerekre, de akár még az ültetett fajtákra és a talajok kezelésére is.

Az említett nagyok mögött szakemberek, akár laborok is állnak, tovább javítva ezzel a munka és a felhasznált anyagok hatékonyságát. A kicsik meg ügyesen lavíroznak, megtartva néhány hagyományos eljárást, de bevezetve pár innovációt is. Előbbire jó példa a jó öreg, ám kiválóan szereplő fahordók további dédelgetése, mikor diófapáccal kenik feketére a dongákat és piros zománccal az abroncsokat. A fejlődés a csatarendbe állított eszközök, traktorok tudásán és életkorán is látható, ugyanis egyre többen gépesítenek, amit csak lehet. Igaz, utóbbinak részben az is az oka, hogy a feltörekvő generációk egyre kevésbé érdeklődnek a kerti munka, illetve a szőlőtermesztés iránt.

A virágzás véget ért valamennyi szőlőtermesztő vidéken, függetlenül attól, hogy borvidékhez tartozó településen él a szőlősgazda vagy sem. A nemrég még égnek álló, hófehér virágkúpok helyén sörét, vagy akár zöldborsó méretű szemek sorakoznak, melyek súlyától egyik fürt fordul le a másik után. Ahol megfelelők voltak a körülmények, illetve a növényvédelem, ott szép, szabályos fürtökkel találkozhatunk, amik egyforma bogyókat nevelgetnek. Ez tehát a bogyófejlődés, illetve a fürtfordulás fenológiai stádium.

Frey Szabolcs, a Móri hegyközség hegybírója a gazdáknak küldött rendszeresen közölt kiadványában arról számolt be, hogy a móri térségben május végén ugyan kissé lassan indult meg a virágzás, de azután igen nagy lendületet vett, és most azt lehet tapasztalni, hogy szinte hihetetlen ütemben fejlődnek a fürtök. A hajtásnövekedés még mindig heterogén, vagyis továbbra is megfigyelhető az egyes táblák között a tavaszi hűvös időjárás következtében kialakult különbség.

Régi hagyomány, hogy Péter és Pál idején indul a gabonák aratása, de az is tradíció, hogy ugyanebben az időben lehet először megkezdeni a csonkázást. Azt mondják a régi öregek, hogy aki a jelzett névnapok előtt levágja a vesszők végét, az saját maga ellensége. A korai „tetejezés” miatt a vessző alsóbb szakaszain erőteljes hajtásnövekedés indul meg. Az úgynevezett „hónalj” hajtások a levél és a vessző találkozásából bújnak elő. Az erőt, a tápanyagot odavonzzák a gyors növekedésük okán, így kevesebb jut a fürtöknek, emiatt ezeknek minél később kell teret engedni, és amennyire lehet, ki kell őket törni, vagy vágni. Most már szabad csonkázni, és kell is, ugyanis egyes fajták esetében már képesek összehajolni az egymás melletti sorokba ültetett tőkék, árnyas lugast alakítva ki ezzel a sorközben.

A hosszú hajtásvégek eltávolítása után nagyobb hatékonysággal lehet végezni a talajmunkákat is, de főleg a permetezést.

Varga Máté, a Móri borvidék hegyközségének elnöke elmondta, hogy bár a virágzás a legkényesebb fenológiai stádium, de a szőlő bogyói még ilyenkor, bogyónövekedéskor is nagyon érzékenyek a fertőzésre. A veszély nem múlt el, továbbra is komoly védelmet javasol a hegybíró is minden szőlőtermesztőnek a lisztharmat ellen, méghozzá felszívódó készítmények és kén kombinációjával.

A móri elnök úgy fogalmazott: Permetezett ültetvényben nem találkoztam lisztharmat okozta tünetekkel. Kezeletlen szőlőben viszont megtapasztalható, hogy mennyire fontosak voltak az eddigi védekezések. A kezeletlen területeken sínylődő szőlőkön jól látszanak a lisztharmat telepek, melyek igen jelentős számban alakultak ki a permetezetlen leveleken. A fertőzés nagyon erős is lehet. Azokban az esetekben még a levélnyélen is jól fejlett gombafonal, vagyis micélium telep alakulhat ki.

A tavaszi aszálynak köszönhetően a peronoszpóra áttelelő képletei kiszáradtak, elveszítették fertőző képességüket, a szakember szerint, ugyanis még kezeletlen ültetvényben sem találkozni a betegség tüneteivel, és ezt az örömteli hírt más borvidékek is megerősítették.

Ha ez így van, akkor érdemes lehet akár kockáztatni, vagyis az előttünk álló kezelést „csak” kontakt hatású készítménnyel elvégezni, peronoszpóra ellen.

A szőlőre nézve kártékony rovarok, mint például a tarka szőlőmoly, hullámokban támadnak. Úgy egy hete kezdődött a tarka szőlőmoly második nemzedékének rajzása. Akkor csak néhány egyedet fogtak a csapdák, de megtörténhet, hogy az egyedszám megugrik. Ha így lesz akkor ezen a héten aktuális lehet az ellene való védekezés.

A permetezés még nem minden, hiszen megfelelő agrotechnika nélkül kilátástalan lenne a küzdelem a gombák és a rovarok ellen. Igazából az egész időszakra vonatkoznak azok az előírások, hogy a soraljak legyenek gyommentesek, a sorközi takarónövényzetet kaszáljuk időben, a lombfalat alakítsuk szellősre.

Az erős, csapó esőknek és a gyakorta támadó erős szélnek köszönhetően szépen tisztulnak a fürtök, vagyis kevés virágmaradvány, illetve pártasapka van a fürtökben, így a szürkepenész ellen majd csak a fürtzáródás előtt kell fellépni. Ezzel szemben az országban több termőterületen is tapasztalták a feketerothadás megjelenését.

Varga Máté elmondta, hogy két érdekességgel is lehet találkozni a szőlőkben. Az egyik, a kisebbik veszélyt okozó kígyóaknás szőlőmoly. A szakember úgy fogalmazott: -Számomra ez volt az első alkalom, hogy a Magyarországon 2014-ben először megfigyelt kígyóaknás mollyal találkoztam. Nevüket arról kapták, hogy a levélben készített aknájuk jellegzetesen igen hosszú „kígyózó” alakú. Vékonyan kezdődik és fokozatosan szélesedik, ahogy a hernyó növekszik.

Egy másik rovarkártevő is jelen van az ültetvényekben, ami lényegesen veszélyesebb, ez pedig a filoxéra, vagy magyar nevén szőlő gyökértetű, ami a 19. század végén szinte kiirtotta Európa szőlőültetvényeit. Ennek a kis kártevőnek „köszönhetjük”, hogy oltványként termesztjük a szőlőt, nem pedig a saját gyökerén.

A most Európában alanynak használt amerikai szőlőfajták, gyökérzete ellenállóbb, ám a rovar a lombozaton nagyon fel tud szaporodni a levéllakó alak, melynek gubacsai jól láthatók. A kártétel nem jelentős, még nem indokolt a védekezés, de súlyos esetben a lombvesztés elkerülésének érdekében előfordulhat, hogy be kell avatkozni, figyelmeztet a hegybíró.