Berényi borászok a borról – Öt tehetséges szakember az Orondi-szőlőhegyen készít bort

Sáfrán András, Takács András és Rácz Ádám ül velem szemben az árnyékba húzott asztalnál a vendégház oldalában. A tomboló forróságban némi szellő ad enyhet, bár az is inkább csak forgatja, nem hűti a levegőt. Leginkább ez – no meg az, hogy mindenki autóval érkezett – az oka annak, hogy az asztal közepére bor helyett egy kancsó víz kerül. Vágjunk hát bele!

– Összeköt minket, hogy itt, az Orondi-szőlőhegyen van birtokunk, amelyen szőlőt termesztünk, bort készítünk. De a barátság talán előbb létezett, mint a szakmai együttműködés. Társaságunkba tartozik még Belecz Péter és Szabó Gábor is, ám mindannyiunk közül András volt az, aki a legkorábban megszerezte a borász végzettséget. Ha valamit az ember jól szeretne csinálni, ahhoz kellő tudás is szükséges. A többit meg majd a gyakorlat, a tapasztalat megtanítja – kezdte Takács András, aki amúgy hobbiból – ha jelen esetben helytálló egyáltalán ez a kifejezés – borászkodik. Mint kiderült, az öt­fős társaságból többen is elvégezték a budafoki borászati technikumot, de a borral való foglalatosság, a borkészítés vágya mindannyiuknál több generációra visszanyúló előzményekre épül. Régen szinte természetes volt, ha az embernek földje van, hogy azon szőlőt is termeszt és belőle bort készít. A minőség ugyanakkor más lapra tartozott, ám 50 éve még nem feltétlenül ez volt a fő szempont. Az Orondi-kvintett tagjai sok egyéb mellett a borról is hasonlóan gondolkoznak, és abban is egyetértenek, hogy a jó borhoz jó szőlő kell, az egészhez együtt pedig sok-sok munka.

– Ha körbenézünk a saját korosztályunkban, sajnos igen keveseket látunk, akik szívesen foglalkoznak olyasmivel, amivel munka van – állapította meg Takács András. Márpedig ehhez elkötelezettség kell. A kapálás, a metszés, a tetejezés meg a többi nem ér rá. Ha dolog van, menni kell. Ám ha a hosszas folyamat végén az ember egy pohár saját készítésű, zamatos borral szeretne kiülni a pince elé, hogy élvezze a gyönyörű kilátást, a természet csodáit, és ha netán a bort másnak is szeretné megmutatni, akkor ezeket nem lehet megúszni – folytatta Ádám.

Jegyezzük meg: a szőlészet és a borászat két különböző szakma, ami némileg tovább bonyolítja a képletet, de ebbe most ne menjünk bele.

– Hobbi az, amit az ember akkor csinál, amikor kedve van hozzá. Vagyis amit mi csinálunk, már nem hobbi – tették hozzá a fiúk, bár közülük csak kettőnek biztosítja a borászat a megélhetését. Sáfrán András szerint minden munkának megvan a maga szépsége és eredménye. – Szeretem, amikor metszés után a sorok rendezetté válnak, vagy amikor a friss hajtások megjelenésével zöldülni kezd a dűlő. A munkához pedig a táj szépsége, a hegy meg a pincék alatt fekvő területek üdítő látványa ad energiát – mondta.

A hordókban – ahogy az a Móri borvidék nagy részén – kilencven százalékban fehér­bor nemesedik, de a trendet követve készül rozé is, és aki vörösre szomjazik, annak a torka sem marad szárazon. Titok nincs: előfordul, hogy vásárolnak is alapanyagot, hiszen egyiküknek sincs akkora birtoka, hogy mindent maga termeszthessen. A termesztett szőlők sorában sincs nagy meglepetés: ezerjó – a borvidék zászlósfajtája –, generosa, chardonnay, rizlingszilváni, olaszrizling, zenit, sauvignon blanc, kékfrankos.

– Ha az ember áldoz arra, hogy fejlessze a technológiát, akkor hobbiborászként is ugyanazt meg tudja csinálni, mint a „nagyok” – sőt helyenként talán jobbat is –, csak a mennyiség lesz kevesebb – állapította meg Takács András.

– A baráti-szakmai társaság „pincevakság” ellen is jó. Más borát kóstolva objektívebb véleményt lehet megfogalmazni, mint a saját termékünkkel kapcsolatban. A többiek tanácsát pedig jó megfogadni még akkor is, ha esetleg elsőre sértőnek találja az ember, de fejlődni csak így lehet – árulta el Sáfrán András. – Ahogy édesapám mondta egyik szomszédjának: azért adok tanácsot, hogy ha egyszer visszahívsz, én is jó bort kapjak tőled. És amikor András azt mondja, jó bort készíteni művészet, amibe azért öl az ember annyi időt és energiát, hogy az eredményt megkóstolva érezze, megérte, mindannyian bólogatnak.