Az is lehet, hogy megmentik a Hochburg-Miske-kastélyt?

Hányattatott sorsa volt a Csókakői uradalomhoz tartozó Bodajknak, éppúgy, mint az annak szívében épített kastélynak. Az akkori település 17. század végéig a Csókakői várurak, a Nádasdy család birtoka volt, ám a császár I. Lipót 1691-ben a felszabadító háborúkban meggazdagodott Johann Haas Hochburg királyi tanácsosnak, hadi élelmezési főbiztosnak adományozta 60 ezer forintért. Fiú utódok nem születtek, így leányágon öröklődött a vagyon. Kezdetben Anna Maria Hochburg lett a tulajdonos, akinek férje Berényi György volt. Később lányaik és azok leány leszármazottai örökölték egymástól, négy generáción keresztül Bodajkot, míg végül meglehetősen felaprózódva Berényi Anna Mária birtokába került. Férje Zichy János volt, annak a Zichy Jozefának az apja, aki később megörökölte az egész területet.

Zichy Jozefa Bethlen Józsefhez ment feleségül és náluk sem volt sokáig Bodajk, mert 12 ezer ezüstért bérbe adták saját lányuknak és annak férjének, Bethlen Jozefának és Miske Józsefnek. A házaspár a területen intenzív gazdálkodást folytatott, így nem bizonyult elegendőnek a korábbi rezidencia, ezért Miske megépíttette a ma is látható bodajki kastélyt 1837-39 között.

Egyes források Hild Józsefet nevezik meg, mint építészt, és ezt alá is támasztja pár tipikusan rá utaló jegy. A tízholdas angolparkban álló klasszicista kastély szabadon álló U alaprajzú, emeletes épület. A szakemberek szerint a síkban tartott kerti homlokzat vízszintes párkányai között, a középrizalit pillérei, valamint a vállpárkányokra illesztett íves ablakszemöldökök, a jellegzetes hildi formakincshez tartoznak

Ahogy a település, úgy a kastély sorsa is hányattatott volt.

Az építtető, névadó, Miske József halálát követően eladta annak fia, Imre a 4400 holdat kitevő birtokot és kastélyt Megyeri Krausz Lajosnak akitől bő húsz évvel később Grünfeld Jakab vette meg 1904-ben 1 millió 270 ezer koronáért. A Grünfeld család csak 38 éven át gazdálkodhatott rajta, mert 1942-ben kisajátították, mint zsidó birtokot.

A második világháború sötét éveiben a lakosság teljesen kifosztotta, csak a falak maradtak meg. A rendszerváltás utáni években is voltak ilyen gondok, a kovácsoltvas kerítés és számos más elem is elkerült a helyéről, annak ellenére, hogy műemlék.

A hatvanas évek elején lett újra fedél az épületen és még abban az évtizedben turista szálló lett, az Országos Műemléki Felügyelőség tervezésében és kivitelezésében. Ezt a funkcióját megőrizte egészen az 1990-es évek elejéig.

Az ingatlant az önkormányzat 2007-ben eladta. Azóta a tulajdonosi helyzetben több név és szerkezeti változás is volt, és a kastély még mindig felújításra vár. Igaz, teszi mindezt úgy, hogy közben elkészült a teteje, ami megóvja a falakat az enyészettől.

Törő Gábor és L. Simon László országgyűlési képviselők múlt hét végén egyeztettek a kastély jövőjéről Molnár Krisztiánnal, a Fejér Megyei Közgyűlés elnökével, valamint Wurczinger Lóránt polgármesterrel.

A találkozóról és annak témájáról Törő Gábor posztolt pár sort a közösségi oldalon, ám lapzártánkig ennél többet nem tudtuk meg a várható fejleményekről.