Közel hatvan járgány vett részt a 19. Hungarian Classic Oldtimer Expo versenyén

– Már negyedik éve indultunk el Mórról, és azóta az útvonal is Mór–Budapestre változott. Fontos tudni, hogy ez egy olyan verseny, ami nem a sebességről szól, ez nem is lehetséges, hiszen közúton zajlik – beszélgettünk Noszvai Andrással, a rendezvény főszervezőjével, aki szerint 260 kilométert tettek meg az indulók a rekkenő hőségben.

– A versenynek az az alapvető lényege, hogy az útvonalat megszakítjuk feladatokkal, amelyeket meg kell oldaniuk a résztvevőknek, különben nem tudják, merre kell továbbmenniük. Ezeket mind időre mérjük, egészen századmásodpercre, ezért is hívjuk őket 1/100-as versenyeknek. Általában fotocellát használunk, ami azt jelenti, hogy az autóval megszakítjuk a fotocella fénysugarát, ekkor indul a mérés, és úgy is zárul. Példának okáért: ha van egy 100 méter hosszúságú rész, amelynek megtételére adunk 12 másodpercet, akkor az az ideális. Minden egyes századmásodperc eltérés mínusz- vagy pluszpontot jelent, melyek a végén összeadódnak. – mesélte el Noszvai.

A verseny tehát elég különleges, olyannyira, hogy még csak hasonló sincs egész Európában (legalábbis az erre szakosodott versenyzők és szervezők nem tudnak hasonló hivatalos eseményről – a szerk.), éppen ezért jönnek sokszor külföldi érdeklődők is. Noszvai még hozzátette azt is, hogy példának okáért a szombati versenyt is egy cseh páros, egy apa-fia duó nyerte, míg a második helyen ugyanazon családból származó fivér és annak barátnője végzett.

– Azért is ilyen népszerű a Hungarian Classic, mert komoly szervezés van mögötte. Megpróbáljuk a versenyzőket a lehető legeldugottabb, legszebb helyekhez elvezetni, amit általában meg is dicsérnek. Érdekesség még az is, hogy a pontokban nagy szerepe van, hogy milyen öreg az autó, amivel részt vesznek, hiszen minél idősebb, annál nagyobb szorzót kap a pontszámára az adott nevező, vagyis érdemes egy jól karbantartott, de nem mai darabbal rajthoz állni. Egy Fiat 500-assal simán meg lehet verni egy Ferrarit is akár – foglalta össze a szervező, aki maga is a volán mögé ült, de nem versenyzés céljából, inkább megmaradt a feladatkörében. Ilyenkor ő ellenőrzi a helyszíneket, a fotocellás kapukat, hogy minden rendben történjen.

S nemcsak maguk a versenyzők gyönyörködhettek a tájban, hanem azoknak is kijutott a fenséges látványból, akik nézőként látogattak ki Gánton a Béke térre, Pusztavámon a Művelődési Házhoz vagy Vértesbogláron a Kossuth utcára – ők ugyanis láthatták elhaladni a versenyzőket, és részesei lehettek egy nem mindennapi autós felvonulásnak.